Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)
e tekintetben a XXVII. kongresszusé a legnagyobb mulasztás), az SZKP KB — precedens nélküli módon — szükségesnek tartotta külön határozatot hozni „Gorbacsov elvtárs krasznodari és sztavropoli területeken tett utazásainak eredményeiről: . . . Ezeken a találkozókon valós kép rajzolódott ki az átalakításról, első eredményeiről, meghatározást nyertek céltudatos és következetes megvalósításának feladatai. A megfogalmazott következtetések fejlesztik a XXVII. kongresszus megállapításait az átalakítás forradalmi jellegéről.”14 Ha ehhez a csúsztatáshoz (ti., hogy a XXVII. kongresszuson szó sem volt forradalmi jellegről, de még átalakításról sem) hozzáadnánk azt a korábbi csúsztatást, hogy az áprilisi plé- num tulajdonképp a XXVI. kongresszus (1981) folytatása, akkor azzal a csodával szembesülnénk, hogy a forradalmi átalakítás voltaképpen a brezsnyevi időszakban gyökerezik. Ilyen hajmeresztő következtetések adódhatnak a kontinuitásigényből fakadó valótlanságokból. Az 1987. januári KB-üléstől kezdve — amelyet Gorbacsov maga jellemzett úgy, hogy azután „minden megváltozott és kiéleződött” — a demokratizálás jelszava vált a változások központi elemévé. Ettől kezdve a politikai elem szerves, egyenrangú részévé vált a reformkoncepciónak. Ezt egészítette ki az 1987 nyarán a „gazdaságirányítás radikális reformjáról” elfogadott KB-határozat. Ez dolgozta ki az állami vállalatokról szóló, 1988 elejétől bevezetésre került törvényt, amelynek kitűzött célja a három „ö” — az önelszámolás, az önmegtérülés és az önfinanszírozás — volt. A határozat tervbe vette az állami tervbizottság szerepének csökkentését és a gazdasági módszerekkel történő központi irányítást (terv helyett ellenőrző számok, stabil szabályzók, állami megrendelések), a termelőeszközök központi elosztása helyett azok nagykereskedelmét. Az élet utóbb nem igazolta a papírra vetett határozatokat: az ellenőrző számok gyakorlatilag a tervet szimulálták, az állami megrendelések 80 százalékot is elértek, a nagykereskedelemre való áttérés és az árrendszer felülvizsgálata pedig halasztást szenvedett. A Gorbacsov-korszak harmadik, ma is tartó szakasza 1988 közepétől számítható, amikortól a politikai rendszer reformja meghirdetésre került. Ennek központi eleme egy új államhatalmi szerv, a Népképviselők Kongresszusának létrehozása volt az 1989. március 26-i választásokat követően. Ez a szerv 2250 tagú. Képviselőit a korlátlan számú jelöltállítás lehetősége alapján választotta meg. A Kongresszus első ülésén még azon a nyáron megalakította saját soraiból a 450 fős Legfelsőbb Tanácsot, amelynek tagjai, a szovjet történelemben eddig példátlan módon főállású képviselőkként dolgoznak. Annak ellenére, hogy ez a tágabb és szűkebb törvényhozói testület még nem valós politikai pluralizmus alapján jött létre, mégis óriási nóvumot jelent a szovjet politikai életben. Létrejötté31
