Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)
1990-re ígérte a gondok megoldását — támogatására Csernyenko felkarolta a szibériai folyók megfordításának grandiózus, de esztelen tervét. Ezzel a magát mindenhatónak képzelő hatalom totális társadalomátalakító terveit a természetre is ki akarta terjeszteni, szerencsére sikertelenül. Érdekes módon a gyorsítás jelszava már Csernyenko idején is felmerült olyan összefüggésben, hogy 1985 elejére az érzékelhetően növekvő gazdasági gondok megoldására tervbe vették egy, a „tudományos-műszaki haladás meggyorsítása és a gazdaság minden láncszeme irányítása tökéletesítésének kérdéseit” tárgyaló, KB-ülés megtartását. Csernyenko 1985. márciusban bekövetkezett halálát követően a Gorbacsovot főtitkárrá választó KB-ülés a gyorsítást már nem a tudományos-műszaki haladásra, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés egészére hirdeti meg és ezzel kezdetét veszi: A Gorbacsov-korszak A Gorbacsov-korszak első szakasza 1986 végéig tartott, amikor a meghirdetett új politika még a megelőző korszakhoz kapcsolódó folyamatosság jegyében formálódott. Ezt hirdeti az 1985. áprilisi, a gyorsítást bejelentő KB-ülés indító gondolata: „Üjból megerősítjük annak a stratégiai irányvonalnak a kontinuitását, amelyet a XXVI. pártkongresszus és az azt követő KB-ülések dolgoztak ki. A kontinuitás, a folytonosság lenini értelemben a szüntelen előrehaladást, az új problémák feltárását és megoldását, a fejlődés minden akadályénak kiküszöbölését jelenti.”12 Ez az ösz- szefüggés a gyorsítás irányvonala és a XXVI. kongresszus között, a szovjet rendszer folyamatossághoz való merev ragaszkodást, a legitimitás kétségbeesett keresését tükrözi, ami nem tette lehetővé az új irányvonal meghirdetését a XXVI. kongresszus nyíltan vállalt korrekciója útján. A kintinuitásnak, mint szüntelen előrehaladásnak az egyoldalú, sematikus értelmezése egybecsengett azzal a móddal, ahogy Gorbacsov 1985 októberében foglalkozott a pártprogram kapcsán a kérdéssel: „Az SZKP elméleti és politikai megállapításai folyamatosságának elvi jelentőséget tulajdonítunk. . . Az elmélet és a párt programmegállapításai fejlődésében a folyamatosság kérdése a párt elméleti elviségének és következetességének, a marxizmus-leninizmushoz való hűségének a kérdése.”13 A Gorbacsov-korszak második szakasza a főtitkár 1986 augusztusi— szeptemberi vidéki útj ától számítható, amikortól a gyorsítás fogalmát a társadalom egésze megváltoztatását célul tűző átalakítás, a peresztrojka váltotta fel véglegesen. Mivel a hivatalos reformkoncepció e nagy horderejű változására nem valamilyen központi pártrendezvényen került sor 30
