Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)

pártok tagjainak, valamint a 30-as évek koncepciós perei áldozatainak rehabilitálása. Bár a XX. kongresszust követő hetekben egy sor városban eltávolították Sztálin emlékműveit, az év végére ezeket az akciókat leállították. Hruscsov újfent kijelentette, hogy a szovjet nép emlékezni fog Sztálinra és megadja neki az illő tiszteletet, a „sztálinizmus” fogalmát pedig a szocializmus ellenségei találták ki. Sztálin földi maradványai változatlanul a mauzóleumban nyugodtak, Lenin mellett.

1957-ben Hruscsov hozzálátott a „titkos beszéd” mellett nevével legjobban összekapcsolódó tervének megvalósításához, a népgazdaság irányítási rendszerének radikális megváltoztatásához. Javaslatának lényege az volt, hogy szüntessék meg az ágazati minisztériumok többségét, és ezek feladatát az e célra létrehozandó területi szervekre, az ún. népgazdasági tanácsokra (szovnarhoz) bízzák. A párt elnökségében fenntartásokkal fogadott terv nem volt népszerű a miniszterek körében sem, annál inkább a köztársasági és területi pártvezetők között, akiknek ez a Moszkvától való függőség csökkenését jelentette. A hruscsovi politikával szemben álló erők ezt az időt látták alkalmasnak arra, hogy határozott kísérletet tegyenek elvesztett pozícióik visszaszerzésére. Hruscsov és Bulganyin 1957 júniusi egy hetes finnországi útját felhasználva készítették elő azt az elnökségi ülést, amelyen el akarták távolítani Hruscsovot az első titkári posztról. A korábban egymással szemben álló Molotov és Malenkov most összefogva vetette fel Hruscsov leváltásának kérdését, akit gazdasági voluntarizmussal, önkényes és kellően át nem gondolt lépésekkel vádoltak. A ki nem mondott vád azonban az volt, hogy az első titkár túl messzire ment el Sztálin leleplezésében, másszóval: a tét valójában a XX. kongresszus határozatainak felülvizsgálata volt. Az elnökség Molotov, Malenkov, Vorosilov, Kaganovics és Bulganyin szavazataival fel is mentette Hruscsovot az első titkári tisztségből, de a Hruscsovot támogató Zsukov és Szeröv a vezetésük alatt álló katonai és biztonsági szervek segítségével összehívta a KB-t, amely érvénytelenítette az elnökségi döntést, sőt „pártellenes tevékenység” vádjával kizárták az elnökségből és a KB-ból Malenkovot, Kaganovicsot és Molotovot. Az elnökségi póttag Brezsnyev mindvégig Hruscsovot támogatta. A kizártak sorsa azonban nem a sztálini idők brutalitásával végződött: Molotov ulanbatori nagykövet, míg két társa vidéki gyárigazgató lett. A Hruscsovnak segítő Zsuko- vot azonban a puccskísérlet után néhány hónappal leváltották a honvédelmi miniszteri posztról, s megfosztották elnökségi és KB-tagságától is. Hruscsov „hálátlanságának” oka nem Zsukov valamiféle politikai ambíciója volt, hanem éppen ellenkezőleg: „túl szakmai módon” vezette a hadsereget (nem szívlelte az ott dolgozó politikai munkatársakat), és így gyengítette volna Hruscsovnak a hadsereg feletti ellenőrzését. A vezetés21