Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)
ben végrehajtott ezen tisztogatások után 1953. március 27-én Hruscsovot választották meg a minisztertanács elnökévé, és ő került a Védelmi Tanács élére is. Ez azt jelentette, hogy Hruscsov eljutott hatalma tetőfokára, kézben tudva valamennyi meghatározó párt-, kormányzati, gazdasági és katonai vezető tisztséget. Néhány viszonylag nyugodt év után azonban újabb, sokak számára váratlan, lépéssel hívta ki a sorsot maga ellen: javasolta a szovjet fegyveres erők létszámának harmados csökkentését, aminek következtében 1,2 millió katona tért vissza a civil életbe. Eközben a változatlanul létező javító-nevelő munkatáborokban szigorították a belső rendet. Az ellentmondásos belső helyzetet jellemezte, a kulturális élet olvadása idején, a Borisz Paszternák ellen folytatott hajsza is, aki 1958-ban kapott Nobel- díjat a Zsivago doktorért. Időközben Brezsnyev újabb lépést tett előre a hatalmi ranglétrán: Vorosilovot ő váltotta fel a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnöki posztján. A viszonylagos nemzetközi enyhülés, a sikeres presztízsnövelő űrprogram körülményei között az ereje teljében levő Hruscsov a 60-as évek elején történelmet akart csinálni, és újabb grandiózus vízióval ajándékozta meg országát. Ezt az időszakot a vezetés a „szovjetunióbeli szocializmus teljes és végleges győzelmeként” harangozta be. A teljes győzelem indoklásául a „társadalmi viszonyok és a nép anyagi és szellemi színvonalának fejlettségét” hozták fel, míg a véglegesség megalapozása meglehetősen meghökkentő volt: „A szocializmus győzelme a Szovjetunióban végleges, mert a kapitalista környezet felszámolásával, a szocialista világrendszer megerősödésével megszűnt a kapitalizmus restaurációjának veszélye a Szovjetunióban egy imperialista intervenció útján.”3 Ez az érv azért fantasztikus, mert az ideológiai tétel a szocializmus győzelmét nem belsőleg indokolja, hanem külső, nemzetközi aspektusává teszi, tulajdonképpen elvi megalapozását adja a későbbi Brezsnyev-doktrínának. Ennek lényege, hogy az ideológiát egyenlővé teszi a szovjet biztonságpolitikai érdekkel, azaz a Szovjetunión belüli sikeres kommunista építés előfeltételének Kelet-Európa szovjet mintájú uniformizáltságát tartja. A teljes és végleges győzelem magabiztossága alapján az 1961 októberében megtartott XXII. kongresszus elfogadta azt a pártprogramot, amelyet a világ azzal a megállapításával kapcsolatban ismert leginkább, hogy „a szovjet emberek jelenlegi nemzedéke már a kommunizmusban fog élni. . . (és ebből eredően már 20 éven belül, tehát 1980-ig) .. . lényegében be kell fejezni a kommunista társadalom felépítését”.4 Az „új ember” kialakításának jegyében a program rögzítette a „kommunizmus építésének erkölcsi kódexét” is, tételesen felsorolva annak pontjait. A kongresszus azonban — e nagy szólamok mellett — mint a deszta22
