Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok

ködés és az Egységes Európai Akta alapján megnyíló új lehetőségeket és területeket a külkapcsola- tok egyeztetett alakítására.

Az EFTA szervezeti struktúrájának bemutatása — minthogy az kevéssé institucionalizált — röviden megoldható; a szerző inkább a három semleges országnak az EFTA-n belül kifejtett közös tevékenységét és az Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatfelvételük és tárgyalássorozatuk különböző fordulóit részletezi. Bemutatja az EGK első kibővítésének hatásait az EFTA-államokra és a három semleges ország eltérő tárgyalási pozícióit. Érdekes az az ösz- szevetés, ahogyan a külpolitika és az osztrák kezdeményezést az EK a külgazdasági kapcsolatok viszonyát áttekinti a három ország esetében. Ausztria esetében kiemeli az ország aktív részvételét a nemzetközi szervezetekben és a külgazdasági kapcsolatokban, a Közös Piachoz való erős kötöttséget, míg Svájc esetében rámutat, hogy a külpolitikát és a külgazdaságpolitikát egymástól elválasztva kezelik. Svédországnak Nagy-Britan- niához erősen kötődő gazdasága viszont a brit magatartástól erősen függővé tette Svédországnak a két integrációs szerveire szakadt Nyu- gat-Európában kialakítható mozgásterét. A szerző az elemzett országok kormánypolitikájának

kialakításában megmutatja az é- rintett pártok közötti politikai érdekharcok és érdekegyeztetés különböző állomásait. Ausztriában például attól az ötvenes évekbeli felfogástól, amelyet a Szocialista Párt számos vezetője akkor képviselt — miszerint a „vörös” EFTA áll szemben a „fekete” Közös Piaccal, — igen messze került a Szocialista Párt későbbi és mai vezetőinek megítélése az EFTA és a Közösség viszonyáról. Luif kiemeli az osztrák kezdeményezést az EK- és EFTA-államok miniszterei luxemburgi tanácskozásának és nyilatkozatának létrejöttében, ez az időszak — 1984 — már markánsan jelzi a semleges államok növekvő érdekeltségét az Európai Közösséggel való kapcsolatokban.

Összegezve a semleges országok és az Európai Közösség kapcsolatának problémáit, Paul Luif a következő főbb megállapításokat teszi:

— Az EK új dinamikája a semleges országok számára különleges kihívást jelent. Minthogy az EK eddig elutasított minden olyan felvetést, hogy a kívülállók a nagy belső piacon részt vehessenek, ki- útnak csak a teljes jogú EK-tagság látszik. Ez viszont a semleges országok számára nehezen leküzdhető akadályokat jelent.

— Hasonlóképpen problémák adódnak az EK közös külkereskedelempolitikájából. Ez ügyekben ugyanis az EK Tanács minősített többséggel dönt. Így — például kereskedelmi embargók bevezetése esetén, válsághelyzetben vagy háborúban — a semleges országokat

163