Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok

egy ilyen döntés nehéz helyzetbe hozná.

— A következő probléma az Európai Politikai Együttműködés. Szigorúan jogi szempontból ez nem jelenthetne gondot, hiszen itt csak konszenzus alapján születhet döntés, tehát egy semleges ország vétójoggal élhetne. Reálpolitikailag azonban ez nem járható, hiszen a fentiekből az következne, hogy az EK összességében csak semleges külpolitikát folytathatna, ez azonban a tagállamok többségének érdekei és a jelenlegi világpolitikai helyzet alapján abszűrd feltételezés.

— Problémát okozhat a Szovjetunió negatív beállítottsága egy semleges ország EK-tagságát illetően. Jóllehet Ausztria esetében — Luif szerint — a Szovjetunió nem alkalmazna retorziókat (egyetlen közvetlen nyomásgyakorló eszköz a szovjet földgázszállítás leállítása lehetne), a Keletről jövő kritika az osztrák belépés esetén főleg azzal a közvetett kihatással járna, hogy Ausztria elveszthetné a számára fontos „híd-szerepet” Kelet és Nyugat között.

— Luif rámutat, hogy a tartós semlegesség kötelmei nem olyan egyértelműek, hogy kizárható lenne minden kétes eset vagy vitás megítélés. Ezért szükséges lenne, hogy a semleges országok újraértelmezzék a tartós semlegességből fakadó minimum követelményeket, s az EK-hoz való közeledés szempontjából mérlegeljék azokat. Kétséges azonban, hogy a három semleges ország (és esetleg Finnország) ki tudna-e alakítani olyan közös álláspontot, amelyet az EK- tagságért való folyamodáskor és a tárgyalások során valamcnnnyien képviselni tudnának.

Az Európai Közösség részéről nyilvánvaló, hogy az EFTA-ália- mokkal való kapcsolatfelvételben elővigyázatosan jár el, s semmiféle különleges szabályozás (amit Ausztria például a hatvanas években remélt, de alaptalanul) ma nem jöhet szóba. Az EK nem szándékozik precedenst teremteni a különleges bánásmódra és az egységes szabályozási elvek fellazítására. Pia Ausztria számára sikerülne megoldást találni, az egyúttal a többi semleges állam számára is mérvadó lesz. Az EK azt is értésre adta, hogy az EK—EFTA államok 1984-es közös luxemburgi nyilatkozatában célul kitűzött európai gazdasági térség terve nem azonosítható a nagy belső piaccal, s az EFTA-val való kapcsolatépítés nem jár kedvezményezésekkel a belső piacra való bejutást illetően.

Végül a szerző — visszatérve ahhoz a módszertani kiindulópontjához, hogy a nyugat-európai integrációs folyamatokat a keletnyugati viszonnyal korrelációban vizsgálja — szcenáriókat vázol fel mind az Európai Közösség lehetséges alakulását, mind a kelet-nyugati viszony várható fejleményeit tekintve.

164