Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Rathmanné Túry Mária: Paul Luif: Semlegesek az EK-ba? A nyugati-európai integráció és a semleges államok
rom semleges országnak az Európai Közösséghez való viszonyát vizsgálja. Az összehasonlító elemzés és a politológiai megközelítésmód teszi figyelemre méltóvá ezt a munkát. A szerző ugyanis — a korábbiakban szinte kizárólagosnak tekintett gazdasági és nemzetközi jogi aspektusokon túllépve — egyfelől a három ország külpolitikáját és külgazdaságpolitikáját vonja be a vizsgálatba s veti össze egymással, másfelől kiemelten foglalkozik a döntési folyamatok és döntési szintek sajátosságaival, és az állami döntések mellett a döntési és akaratképzési struktúrák összetettségét is feltárja, s a döntéshozó szubjektumok — elsősorban a pártok és érdekszervezetek — érdekkifejezési és érdekképviseleti gyakorlatára is figyelmet fordít. A könyv alapkérdése az, hogy milyen utakat választottak a semleges országok, hogy külpolitikai státusukat és az európai integrációs folyamatokban való részvételt összhangba hozzák, s milyen alternatívák jöhetnek szóba számukra a nyolcvanas évek végén, tekintettel az Európai Közösség integrációjának dinamizálódására, a közösség kibővülésére, és a tervezett nagy belső piac révén a kívülállókra ható új kihívásokra. A tanulmány első része a nyugat-európai integráció alapjait tekinti át. Bevezetésként az integráció fogalmát a döntési rendszerek és cselekvési egység kölcsönhatásában definiálja: integrációnak tekinti két vagy több partner olyan egyesülési folyamatát, amelyben közös döntési rendszer révén új cselekvési egység jön létre; illetve magát az eredményt, amely több, mint az egységes résztvevők minőségeinek egyszerű összegzése. A szerző áttekinti az integráció különböző történelmi típusait és alak- változásait; majd a nyugat-európai integráció fejlődésének történetét a Közös Piac és az EFTA kölcsön- viszonyaként mutatja be, a két szervezet dinamikáját ugyanakkor a világpolitikai eseményekhez kötve, az érdekkülönbségeket és érdekösszeütközéseket megvilágítva ábrázolja. Áttekintést ad az Európai Közösség szervezeti struktúrájáról és döntési folyamatairól. Bemutatja az Európai Parlament szervezetét és munkamódszerét, röviden ismerteti a pártokat és pártfrakciókat, különös tekintettel az Európai Parlamentbe való közvetlen választásokra és a „rokon”- pártok szövetségeinek, föderációinak, koalícióinak kialakulására. Az érdekszervezetekről kiderül, hogy azok is kialakítottak EK-szinten szövetségeket (a munkaadók uniójától az európai szakszervezeti szövetségig és a mezőgazdasági bizottságig), de gyakorlatilag az érdekszervezetek saját kormányaikra gyakorolt nyomás révén tudnak közvetve a brüsszeli adminisztrációra hatást kifejteni, s közös fellépésük nem realizálható. A tanulmány vázlatosan áttekinti az Európai Politikai Együttmű162
