Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Gerard Holden: A Szovjetunió biztonságpolitikája és a Varsói Szerződés

közös biztonság hívein át a konkrét katonai indítványokat tevő alternatív védelmi elképzelésekig. Holden elsősorban ezekkel az utóbbiakkal foglalkozik, azt vizsgálva, hogy milyen választ adott eddig ezekre a Kelet. A viták elkerülése érdekében a nem provokatív védelemről adott legáltalánosabb fogalomból indul ki, amely szerint: „A fegyveres erők felépítése, kiképzése, utánpótlása és doktrínája olyan, hogy teljességükben alkalmatlanok támadásra, de kétségkívül elégségesek a hiteles hagyományos védelemre. Az atomfegyverek legfeljebb megtorló szerepet töltenek be.” (116. 1.) Az alternatív javaslatok kidolgozói közül hallgatólag sokan abból indultak ki, hogy a politikai vezetőréteg álláspontja helytálló: a Szovjetunió / a Varsói Szerződés képes megtámadni Nyu- gat-Európát, hiszen ennek elvetése esetén nem lenne szükség a fegyveres erők szerkezetének védetni jellegű átalakítására. A nyugati lépésekhez általában kívánatosnak tartották a Varsói Szerződés viszonzását, de nem tartották azt nélkülözhetetlennek. (Holden nem említi, de eleinte ennek a Varsói Szerződéssel szembeni mérsékelt elvárásnak az volt az oka, hogy a nyugati szakértők nem adtak esélyt a szovjet fegyveres erők átalakításának, s reményeik csak 1986-tól kezdődően nőttek meg ebben a vonatkozásban.)

A keleti válasz kissé megkésett, Stephan Tiedtke szerint azért,

mert a szovjet és a kelet-európai szakértők „tartottak a vita kiszélesedésétől”. (119. 1.) Az első reakciók a következő főbb aggályokat fejezték ki: 1. A defenzív védelem megvalósítására kicsi az esély. 2. Ha a NATO áthatolhatatlanná teszi védelmét Európában, s ha e- mellett atomfegyverei helyükön maradnak, akkor ez a Nyugat megerősödését jelentené. 3. A sebezhe- tetlen védelem a fölény érzetét keltheti, ha nem is jelenti magát a fölényt. 4. A koncepció megvalósítása során figyelembe kell venni a felek tengeri telepítésű erőit. 5. A hagyományos eszközökkel vívott háború elképzelhetővé válna Európában. Az ellenvetések közül talán a második érdemli a legnagyobb figyelmet, hiszen a többi lényegében a koncepció alaposabb kidolgozásával, az atomfegyverek abban játszott szerepének tisztázásával elhárítható. Egy dán kutató ezt az ellenérvet a következő módon fogalmazza meg: „A NATO minden olyan törekvését, hogy az európai hadszíntéren elérje a hagyományos erők egyensúlyát, a Szovjetunió úgy érzékeli mint amerikai kísérletet a világméretű fölény megszerzésére.” (121. 1.)

Ebből következik, hogy az európai erőviszonyokat érintő javaslatokat a vezető hatalmak e javaslatoknak a globális erőegyensúlyra gyakorolt hatása szempontjából értékelik, s fogadják, illetve vetik el.

1986-tól kezdődően nemcsak a szakértők válaszoltak a nyugati

158