Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Gerard Holden: A Szovjetunió biztonságpolitikája és a Varsói Szerződés
alternatív javaslatokra, hanem a szovjet politikai vezetés is. Mihail Gorbacsov 1987 februárjában mondott egyik beszédében célként jelölte meg a konfrontáció szintjének és a meglepetésszerű támadás veszélyének csökkentését és a legveszélyesebb támadófegyvereknek a két fél érintkezési övezetéből történő eltávolítását. A kutatók pedig azon gondolkoznak, hogy a nem provokatív védelem koncepciója lehetne az ésszerű elégségesség alkalmazása a hagyományos erőkre. Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen irányú útkeresés egyelőre csak a politikai vezetés és a polgári elemzők részéről erőteljes. Sajnos — megfelelő információk híján — Gerard Holden sem ad választ arra, hogy mennyire j elemzik hasonló gondolatok a katonai szakértőket, s milyen mértékben tartja azt kivitelezhetőnek a hadvezetés. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén a szervezet doktrínájáról elfogadott dokumentum ugyanis egyebek mellett a következő kitételt tartalmazza: a Varsói Szerződés tagállamai „szigorúan betartják a védelemhez és az esetleges agresz- szió elhárításához elégséges kereteket”, vagyis a doktrína eszerint már most is megfelel az elégségesség követelményének. A szerző megállapítja, hogy a szöveg nem mentes az ellentmondásoktól, hiszen abban másutt elismerik, hogy a szervezet katonai koncepciója hozzájárult a bizalom hiányához és azon változtatni kell. Nem ad választ azonban arra, hogy kivel kötött kompromisszumot tükröz a dokumentum: az a katonai és a politikai irányítás vagy a különböző tagállamok politikai vezetése között jött létre. A Szovjetunió (és néhány más szocialista ország) álláspontját bizonyára befolyásolja az a megfontolás is, hogy jelentős megtakarítást nem a nukleáris leszereléssel, hanem a hagyományos fegyverzet korlátozásával lehet elérni. A szovjet katonai vezetők közül néhányan az ésszerű elégségesség gondolatát az egyenlőség rég ismert kategóriájával kívánják azonosítani, míg mások — így például Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek volt vezérkari főnöke — az agresszió elhárításához az ellentámadást tartják megfelelő harci eljárásnak. Ugyanekkor Jazov honvédelmi miniszter és Tretyak tábornok, a légvédelem főparancsnoka a „megbízható védelmet” tartja az ésszerű elégségesség kulcsának. Polgári szakértők, így legutóbb Alekszej Arbatov, azt hangsúlyozták, hogy a védelmi jellegű doktrína hitelessége érdekében erősen korlátozni kell az ellentámadás képességét. Ezzel bírálta azokat a tábornokokat, akik a védelmi jellegű katonai doktrína keretében továbbra is döntőnek tekintették a támadás lehetőségének fenntartását, mégha kizárólag ellentámadás esetén tartották is ezt alkalmazandónak. 159
