Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Gerard Holden: A Szovjetunió biztonságpolitikája és a Varsói Szerződés

zési és leszerelési politikájáról Holden megállapítja, hogy Nyuga­ton több irányzat azt egymástól eltérően értékeli. Az egyik — meg­lehetősen konzervatív — nézet azt vallja, hogy a Szovjetunió merev, önérdekű politikával rendelkezik, s a háborút csak akkor tekinti el­kerülendőnek, ha céljai enélkül is elérhetők, a leszerelést pedig csak akkor támogatja, ha az nem ássa alá előnyös pozí­cióit. Eszerint 1945 után a Szovjet­unió már nem volt érdekelt az ál­talános leszerelésében, mert az érintette volna fölénybe került ha­gyományos fegyveres erőit. A má­sik, jóval mérsékeltebb irányzat szerint a Szovjetunió hajlandó fi­gyelembe venni a másik fél érde­keit, még akkor is, ha az így elért megoldás elmarad a szovjet had­sereg optimálisnak tekintett köve­telményeitől. Ezt bizonyítja a köl­csönös sebezhetőség elfogadása az ABM-szerződésben, az amerikai előretolt telepítésű rendszerek fi­gyelmen kívül hagyásának tudo­másul vétele a SALT-szerződésben. Azt mindenki kész elismerni, hogy az 1986 szeptemberében a stock­holmi konferencián elfogadott zá­ródokumentum legjelentősebb újí­tása az volt, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai államok hajlan­dók voltak területüket megnyitni a helyszíni ellenőrzés előtt. Nyu­gaton azt is fontosnak tartják, hogy az okmány megfosztotta le­gitimitásától a „szövetségi rend­szereken belüli beavatkozást”, amikor megerősítette az erőszak­kal való fenyegetés és az erőszak alkalmazásának tilalmát „tekintet nélkül az állam politikai, társadal­mi, gazdasági és kulturális rend­szerére és arra, hogy fenntarta­nak-e szövetségi kapcsolatot az adott állammal”. (100. 1.) Látható, hogy különféle politikai gondolko­dású erők eltérő célok megvalósu­lását remélik a bizalomerőrítő in­tézkedések kiterjedésétől. Ugyancsak különféle értelmezé­seket kapott a Varsói Szerződés 1986. júniusi javaslata a hagyomá­nyos fegyveres erők csökkentésé­ről. Az egyik vélemény szerint ez azt mutatta, hogy a Varsói Szer­ződés nem hisz a közép-európai haderő csökkentéséről folyó bécsi (MBFR) tárgyalások sikerében, s az indítvány elsősorban az ettől való elszakadást célozta. Mások olyan új kezdetként értékelték ezt, amely megnyitotta az utat a radi­kális csökkentés előtt. A szkepti­kusok egyben rámutattak arra is, hogy az aszimmetrikus csökkentés felvetése a Varsói Szerződés javas­lataként nem jelent újítást, mert ebben a felek az MBFR-tárgyaláso­kon már 1978-ban elvben mege­gyeztek. Az ismertetett megköze­lítések különbözősége jól mutatja, hogy vannak, akik pozitív értéke­lésükkel szeretnék a katonai eny­hülést mozgásba lendíteni, míg mások az új megközelítés lekicsiny­lésével fékezni igyekeznek azt. A felek kölcsönösen megismertették egymással, mit tartanak nyugta­156

Next

/
Thumbnails
Contents