Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
A puha egyezmények érvényesülése kapcsán először azt kell tisztázni, hogy létük miként értelmezhető. Roessler a jogilag nem kötelező egyezmények általános jellemzőjének tartja, hogy kompromisszumot jelentenek a rend iránti vágy és a szuverenitás között.31 A rend itt a normák kötelező jellegével társul. J. L. Brierly írta annak idején, hogy választanunk kell a szuverenitás tagadása vagy a nemzetközi jog kötelező jellegének a tagadása között.32 A választás általában a szuverenitás abszolút jellegének a tagadására és a nemzetközi jog kötelező erejének megerősítésére esik. Következésképpen a kompromisszum a szuverenitás terhére jön létre. A nem jogi jellegű megállapodások esetében ez fordítva van, a kompromisszum a kötelező erőt gyengíti. A nem kötelező megállapodások érvényesülésével kapcsolatban úgy vélem, hogy amennyiben az a bizonyos megegyezés valódi döntés, azaz ha az elvárás valamilyen szintű kölcsönössége létezik, akkor létrejöhet egy olyan megfelelés, amelyet egy zoológiái példa kapcsán C. F. Weizsäcker így ír le: „Normálisnak lenni annyit jelent, mint valamilyen normának eleget tenni. A normát nem az egyes egyedek magánnormájaként, hanem az egyedek valamilyen osztályának közös normájaként szokás értelmezni (. . .) Vegyük például azt a normát, amely meghatározza egy biológiai faj, mondjuk a nyári lúd normáját. Nincsen olyan nyári lúd, amely ennek a normának tökéletesen megfelelne, sőt a norma még az empirikus nyári ludak átlagát sem adja meg. A zoológusok nyári lúd- ja tulajdonképpen a nyári lúd darwini ihletésű platoni ideája. Leírja a testalkatot és a viselkedési módot, amelytől az empírikikusan előforduló nyári lúd nem térhet el nagyon, ha életben akar maradni és életképes utódokat akar hagyni. A nyári lúd normája a lehetséges tulajdonságoknak az optimális életbenmaradási képesség által definiált alapértéke. (. ..) Az egységes norma körüli szórás még egyáltalán nem betegség.”33 Olyan mérvű és mennyiségű normakonformitásra van szükség, hogy a puha megállapodások megsérthetők legyenek. Egy norma ugyanis addig létezik, amíg megsérthető, erről viszont csupán akkor beszélhetünk, ha a többiek az esetek többségében elfogadható mértékben tisztelik a szabályt. Ehhez viszont az elvárásnak a puha egyezmények esetében valóban kölcsönösnek kell lennie. Egyébként a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos fokozottabb elvárás sem ölthet abszolút jelleget, ennek ellentmond a norma természete. Ez az, amit Ludwig Wittgennstein így fejezett ki: ,,Egy szabály nem más, mint egy jelzőtábla. Eloszlat-e egy jelzőtábla minden kétséget arról, hogy milyen úton kell mennem?”34 A szabálynak A p«ha egyezmények érvényesülése és hatása 142
