Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
ugyanis akkor van értelme, ha az alanynak van némi választása az ügyben, legalább annyi, hogy tiszteletben tartja vagy megsérti. A nem kötelező megegyezések államokon belüli végrehajtása — ha ez szükséges — a kormányok feladata. A multinacionális társaságokra vonatkozó OECD-irányelvek esetében az amerikai kormányzat levélben hívta fel az érintett vállalatok figyelmét, hogy számontartja az azokban foglaltak végrehajtását. A kormányok számára számos olyan eszköz áll rendelkezésre — például az exporthitelek szavatolása, vagy azok megvonása —, amelyek segítségével hatékonyan elősegíthetik a nem kötelező egyezményekbe foglaltak otthoni megvalósulását. Az esetek többségében azonban minderre nincs szükség, hiszen a szabályozott kérdések természetéből következően a végrehajtás a legfelsőbb államigazgatási szervek feladata. A nemzetközi jog érvényesülésével kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés: miért engedelmeskednek neki az államok? A puha egyezményeknél a helyzet talán még inkább figyelemreméltó, hiszen a nem kötelező megállapodások nem teljesítése esetében, jogsértés híján, szankcióról sem beszélhetünk. Ugyanakkor az önsegély — mint a nemzetközi jog tipikus szankciója — két fajtájának megvan a maga „felpuhított” változata. A retorzió esetében, amely jogszerű, de a másik államnak hátrányt hozó lépés, csupán annyi a különbség, hogy az adott ellen- intézkedést jogsértés híján nem lehet szankciónak nevezni. A represz- szália — amely önmagában jogsértést jelentene, ha nem egy ilyen lépésre válaszolna — alkalmazása eleve kizárt. A gyakorlatban azonban mégis lehetőség nyílik a represszáliaszerű lépésre, mert ha az egyik fél nem teljesíti a nem jogi megállapodásból folyó vállalásait, a másik fél ugyanezt megteheti az adott megegyezésből reá háruló kötelességekkel.35 Az ilyen „represszália” alkalmazásánál is tetten érhető a horizontálisan elhelyezkedő alanyok közötti koordinatív szabályok legfőbb biztosítéka: a kölcsönösség. A racionális36 szereplők ugyanis elsősorban azért engedelmeskednek a normáknak, mert felismerik azt, hogy ilyen helyzetben a partnerek jövőbeni viselkedése a jelenben követett saját magatartásuk függvénye. Minden norma a meghatározott körülmények között elvárható magatartásról informál. A rövid távú előnyökkel szemben magas ár lehet a megbízhatóság elvesztése: a politikai döntéshozók el kívánják kerülni, hogy szándékaikat más kormányok félreértelmezzék, hiszen az elvárt magatartástól való eltérést a jövőre szóló precedensnek tekinthetik. A korábbi gyakorlattól — a normák ezt rögzítik — való eltérés ugyanakkor gyakran megkérdőjelezi az ilyen irányú fellépés legitimitását. A legitimitás ugyanis a nemzetközi kapcsolatokban — állapítja meg Kenneth Boulding — szélesebb fogalom, mint a jog formális koncepció143
