Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
lasztása tehát szimbolikus gesztus is, és vannak olyan helyzetek, araikor a formaságok által is biztosított ünnepélyesség indokolt. Ilyen például — mutat rá Cohen —, amikor döntő változás áll be a két állam viszonyában, ebben az esetben a jogi formától való idegenkedés gyanút is kelthet a szándékokat illetően. Ebből a megfontolásból eredően ragaszkodott Izrael ahhoz, hogy Egyiptommal szerződésben rendezze a viszonyát. Az aláírás, a megerősítés, az utóbbit tartalmazó okmányok ünnepélyes kicserélése — azaz a rituálé — félig-meddig még ma is szakrális jelleget kölcsönöz a megegyezésnek, megjeleníti azt a többletet, amit ettől a formától hagyományosan elvárnak.27 (Itt érdemes rámutatni, hogy a puha egyezmények viszont betetőzik a nemzetközi normák szekularizációját, hiszen az előbbiekről lemondanak.) Különösen tanulságos az 1963-as francia— NSZK együttműködési szerződés esete. Az egyezmény lényegében nem mond ki többet, mint a két kormány közötti rendszeres konzultációt, amit nyugodtan rögzíthettek volna a De Gaulle—Adenauer találkozó záróközleményében. A két vezető azonban történelmi pillanattá kívánta tenni megegyezésük megszületését. Már korábban is bebizonyították, hogy van érzékük a szimbolikus gesztusok iránt, amikor az előző évben egymás mellett térdeltek a reimsi katedrális oltára előtt. Az sem volt véletlen — amint ez Couve de Murville emlékirataiból kiderül —, hogy Adenauer volt az, aki különösen ragaszkodott a szerződéskötéshez. Elsősorban az ő személyes kívánsága volt, hogy a megállapodás „a lehető legünnepélyesebb formát’’ nyerje. Ezzel bizonyára annak alapvető jellegét kívánta aláhúzni. Mindenekfelett azonban egy olyan jogi aktussal kívánta kötelezni utódait, amely minden esetben gondoskodik a francia—német együttműködés megvalósításáról. Ugyanakkor ez volt aktív politizálásának utolsó fontos cselekedete, és eltökélt volt abban, hogy megadja annak jelentőségét.”28 3. A nemzetközi szerződések létrehozására, érvényességére—érvénytelenségére, értelmezésére, megszűnésére vonatkozó szabályok — azaz ma elsősorban az 1969-es bécsi egyezmény — tulajdonképpen azt segítik elő, hogy a megegyezés és a végrehajtás során a lehető legkisebbre csökkenjenek a felek közötti félreértések. A „nemzetközi jog uralma” — ti. ez alatt állanak az államközi szerződések — az egyértelműséget szolgálja, és ez fokozza azok képességét a vállalt kötelezettségek megerősítésére.29 4. Megfontolásra érdemes Roessler megállapítása, amely arra figyelmeztet, hogy a nemzetközi jog és a puha egyezmények együttélése kölcsönös függésükhöz vezethet. Ha a két normarendszer között ellentmondás jön létre, ez aláássa az előreláthatóságot, megnő a konfliktusmegoldás eredményének kiszámíthatatlansága.30 141
