Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
hatják az eseményeket, és megőrizhetik szabadságukat, ha döntéseikben inkább a konkrét helyzetek sürgető elvárásaira, mint absztrakt normákra figyelnek. A jelen sürgető elvárásai azonban újakat, majd azok egyre továbbiakat szülnek. Ezen az úton a döntéshozók olyan útra térnek, amelyet nem választottak, tehát a szükségszerűségek kényszerpályája irányítja lépéseiket. Ügy vélem, Roesslernek igaza van, helyesen vonja le a tanulságot is. „A menedzsment szemlélet elleplezi az irányítók céljait, és szándék nélkül létrejött normákhoz és nem kívánt eseményekhez vezet.”11 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek — akár figyelemre méltó mennyiségben is — olyan döntések, amelyek nem utalnak a védett értékekre, vagy amelyek nem válnak precedensé, illetve elkerülik azt, hogy kényszerpályává álljanak össze. Ez azonban, véleményem szerint, nem lenne így egy norma nélküli rendszerben, a rendezettség elementárisán feltörő igénye mellett. Az előbbi jelenségek ugyanis a nemzetközi kapcsolatok normák révén elért viszonylagos stabilitásának árnyékában nem vezetnek szándékon túli szabályalkotáshoz. Normákra tehát szükség van. Normák az államok magatartásából is levezethetők, létezésük ilyenkor statisztikai módszerekkel bizonyítható. Ezek egy részét a hallgatólagos „játékszabályok” adják. A legismertebb példát a két globális hatalom viszonyát szabályozó „játékszabályok” jelentik, például a közvetlen konfrontáció elkerülése a helyi fegyveres konfliktusokban. Az ilyen normák másik csoportját a szokásjogi szabályok jelentik, amikor az államok kölcsönös és egyező magatartásához még a jogi kötelező erő tudata, az opinio iuris társul. Sem a szokásjogi, sem a „játékszabályok” nem képesek azonban precíz, részletes szabályozásról gondoskodni, amellett létezésük bizonytalan, keletkezésük lassú. így marad a választás a puha egyezmények és a nemzetközi szerződések között. Miért választják az államok a puha egyezményeket a nemzetközi szerződések helyett? Gyakran megtörténik, hogy a fáradságos és kemény tárgyalások nyomán nem nemzetközi jogilag, csupán politikailag kötelező megállapodás születik. Ez — tudniillik a két kategória megkülönböztetése — talán a leg- csattanósabb cáfolata a nemzetközi jog létét tagadó közkeletű nézetnek, hiszen a gyakorlat számára nem mindegy, hogy az államok közötti egyetértést az előbbi vagy az utóbbi formába öntik. Alapvető kérdés tehát, hogy milyen okokból következően választják az államok az egyik vagy a másik megoldást. 136
