Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban

az OECD működése is ide illik. A különböző területekért felelős gazdasági szakértők gyakori találkozói ugyanis megteremtik a lehetőségét az ügyek ilyen intézésének. Az OECD bizottságaiban, munkacsoportjaiban azonban inkább az információátadáson alapuló kölcsönös orientálás folyik, mint operatív döntéshozatal. Vannak persze kivételek, ilyen a Gazdaságpolitikai Bizottság 3. munkacsoportja, amely a nemzetközi valuta- politika csúcsszerve.

Az OECD-ben megtalálható ügyintéző tevékenység azonban a normaalkotás és azok végrehajtásának ellenőrzése mellett és nem helyett történik. S ez a helyzet általában a világgazdaság irányításában közreműködő nemzetközi szervezetek esetében is. Mindez nem véletlenül van így, a rend a világgazdaságban és a nemzetközi politikai kapcsolatokban is —éppúgy, mint általában az emberi együttélés terén — nem választható el az azt előmozdító normák lététől. Amilyen mértékben képesek az államok arra, hogy kapcsolataikat magatartási szabályok és nem hirtelen és megjósolhatatlan rögtönzések útján irányítsák, annyiban lehet valaki képes a nemzetközi rendszert mint viszonylagos rendet leírni8 — állapítja meg Raymond Cohen. Ez az, amit Valki László a nemzetközi jogi normák kapcsán a nemzetközi kapcsolatok rugalmas stabilizálásának nevez.9 A normák segítségével ugyanis elérhető a kölcsönös elvárások összhangja, a partnerek viselkedése érthetővé, kiszámíthatóvá, előrelátható- vá válik. John Stuart Mill a haszonéivűségről értekezve ír a tengerészekről, akik „lévén eszes lények, egy kész számításokat tartalmazó évkönyvvel szállnak tengerre; az élet tengerének szintén úgy vág neki minden eszes teremtmény, hogy értelmében előre elrendezi a helyes és a helytelen kérdését, csakúgy, mint a bölcsesség és dőreség jóval bonyolultabb problémáit. S amennyiben az előrelátás emberi tulajdonság, az emberek feltehetőleg továbbra is így fognak eljárni.”10

A menedzsment szemlélet egyébként is — amint erre Roessler rámutat — három illúzión alapul. Az első szerint létezik az egyedi helyzetek folyamatos sorozata, és ez megoldható meghatározott értékek csoportjára történő utalás nélkül. Azaz anélkül, hogy az ügyek menedzselésének célja világossá válna. A második illúzió az, hogy egy kérdés eldöntése nem válik szükségszerűen precedenssé. Ezzel szemben azonban minden döntés, függetlenül attól, hogy az azt meghozók akarják-e vagy sem, elvárásokat teremt a jövőre nézve. Ez az elvárás irányítja a továbbiakban a partner lépéseit, és ha az előzőhöz hasonló helyzet áll elő a döntéshozó kénytelen lesz, — a meglepetést és az ennek nyomán keletkező aggodalmat (továbbá a túlzott reakciót — K. G.) elkerülendő — az első ügyben követett vagy akkor kialakított alapelvet követni. A harmadik illúzió pedig az, hogy a kormányok jobban ellenőrzésük alatt tart135