Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban
Irányítás normák nélkül? Az államok közötti politikai kapcsolatrendszer és a világgazdaság normatív szabályozás nélkül működésképtelen lenne. Ez az állítás különösebb bizonyítás nélkül is belátható. Mégis, mind a két szféra kapcsán felmerült már a gondolat, hogy csupán intézményekre és azok döntéshozatali eljárására van szükség a világhatalom és a világgazdaság menedzselésére. Valahogy így képzelte el annak idején Winston Churchill azt az antifasiszta koalíció nagyhatalmaiból álló grémiumot, amely a Biztonsági Tanács helyett jött volnla létre. Ilyen megközelítésre következtet Gombár Csaba Henry Kissinger emlékiratai alapján. Az írja: „A »mindent meg lehet csinálni«, ha elég okosak vagyunk és elegendő meggyőző erővel rendelkezünk — valami ilyesmi van e mögött a technokrata jellegű diplomácia mögött, amely a világpolitikát sokszor valamiféle technokratikus ésszerűségek játékterévé redukálja.”3 A világgazdaság működtetésével összefüggésben pedig Frieder Roessler egész csokrot idéz4 az ilyen vélekedésekből, például Stanley Hoffmannt, aki úgy véli, hogy ,,. .. a stabilitás és a mérséklet ma megkívánja, hogy a kölcsönös függések menedzselésére kigondolt rendszernek, amely arra épült, hogy az államok tiszteletben tartják az összetartozó normákat (mint amelyek a GATT-hoz és a Bretton Woods-i szervezetekhez tartoznak) olyan irányba kell elmozdulnia, amelyben az együttes irányítás a nemzetközi intézményekben, a szuverenitások összefonódása és a politikák és a célok koordinációján keresztül valósul meg”.5 Mindehhez Roessler még hozzáteszi: a menedzsment szemlélet a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban főleg azon alapul, hogy azok olyan összetetté váltak, hogy már nem lehetséges hatékony normákat létrehozni, hanem minden egyes üggyel „érdemben” kell foglalkozni. A döntéseket tehát nem szabad, hogy absztrakt normák kor- látozzzák, hanem azoknak a konkrét helyzetek sürgető kívánalmainak megfelelően kell megszületniük. Ennek a megközelítésnek a gyakorlati példája a tizennyolcak csoportja a GATT-on belül. A csoport 1975-ben jött létre többek között azért, hogy megelőzzék azokat a zavarokat, amelyek fenyegetést jelentenek a multilaterális kereskedelem rendszerére, illetve foglalkozzanak velük, ha azok valóban fellépnek.6 A nyugat-európai gazdasági integráció intézményeinek kiépítése során a regionális érdekek elfogulatlan képviseletének biztosítása mellett a menedzsment szemlélet jegyében hívtak életre független szakértőkből álló, nem kormányképviselőket egyesítő vezető szerveket. Mindez elsősorban a Montánunió Főhatóságának kezdeti tevékenységére igaz, mert erre a szervre a korábban nemzetközi kartellek által ellátott feladatokat bíztak.7 Ha további gyakorlati példát keresünk erre a szemléletre, akkor 134
