Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
kai és gazdasági reformtörekvések növekvő összefonódása, sőt a politikai reformfolyamat felgyorsult ütemű előreszaladása, a politikai rendszer- váltás bizonyos elemeinek megjelenése. E körülmény sajátos peremfeltételeket teremt az érintett országok gazdasági reformstratégiái számára, hiszen az egyidejű gazdasági és politikai modernizáció történelmileg előzmény nélküli, a gazdasági liberalizálódás és a politikai pluralizálódás racionális követelményei szélesebb sávon ütköznek egymással, megnövelik a folyamat kockázatait, irányítástechnikai nehézségeit. Szaktudományi szempontból nehezen dönthető el, hogy a KGST-or- szágokban napirendre kerülő növekedési pályaváltás, gazdasági modellváltás, politikai rendszerváltás összefüggő dimenziói mellett a partnerváltás, illetve átalakuló külgazdasági orientáció negyedik dimenziót alkot-e vagy a pályaváltás szerves része. Aligha vitatható, hogy az elmúlt négy évtizedben a kis KGST-országok fejlődési pályáját, intézményrendszerét, célrendszerét, káderpolitikáját stb. a második világháború után kialakult kötődési rendszer határozta meg. E kötődési rendszer gazdasági oldalról egyre kevésbé állta ki az újtípusú nemzetközi fejlődési folyamatokból fakadó megpróbáltatásokat. A térség és az együttműködési rendszer vezető hatalma, a Szovjetunió sem pénzügyi, sem technológiai, sem gazdaságszervezeti erőforrásokkal nem tudott hozzájárulni a térség országainak korszerűsödéséhez, s hasonló helyzet alakult ki a térség kis országai közötti kapcsolatokban is. Leglátványosabban a külkereskedelemben érzékeltethető a KGST-országok közötti együttműködés korábbi hajtóerőinek kimerüléséből fakadó „keleti kihívás”, a külgazdasági reorien- tációs kényszer. Magyarország esetében például a KGST-országok aránya 1960—83 között 70-ről 46 százalékra csökkent, 1989-ben alig haladja meg, 1990-ben pedig már nem éri el a 40 százalékot. Hasonló irányú, de eltérő mértékű folyamatok alakultak ki a többi kis KGST-országban is, Románia kivételével. Sajátos paradoxont jelent ugyanakkor, hogy a KGST kötődési rendszer fokozódó szétesése ez ideig nem járt együtt nyugat-európai térnyeréssel. A modellműködési zavarok, a világgazdasági alkalmazkodás elmulasztása, a szerkezeti elavulás s piaci pozíció- vesztés már az 1992. évi kihívás előtt is érzékelhető a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban. így például már 1985—88 között az európai KGST-országok aránya 4,7 százalékról 2,3 százalékra csökkent a 12 EK- tagország exportjában, 4 százalékról 2,7 százalékra importjában. A KGST- országokban az egyidejű gazdasági-politikai modernizáció, a növekedési pályaváltás és modellváltás, a külgazdasági reorientációs és teljesítményjavítási kényszer tehát halmazati nehézségként kapcsolódik össze az 1992. évi kihívással. c) Az ötvenes-hatvanas évek KGST-magatartásától eltérően a nyolc11
