Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kádár Béla: A Közép-Európa-fogalom újjászületésének gazdasági értelméről
vanas évek megközelítései már korántsem ignorálták a Nyugat-Európá- ból érkező fejlődési kihívásokat. Az egyes országok, politikai erőtényezők, közgazdászok adott köre az 1992 évi kihívást a KGST-országok közötti együttműködés gyorsított ütemű elmélyítésével, priorizálásával, a KGST gyökeres reformjával kívánták megválaszolni. E válaszadás képviselői ezúton látják lehetségesnek az elmúlt évtizedekben kialakult gazdasági és hatalmi struktúrák fenntartását, az adott hatalom számára veszélyes társadalmi-politikai feszültségek minimalizálását. Az elmúlt évtized folyamatai viszont már egyértelműen jelezték, hogy a KGST-együtt- működés elmélyítésének gazdasági feltételei eleve hiányoznak. Szocialista „Közös Piac” eleve nem alakítható ki olyan gazdaságok között, ahol a piaci mechanizmusok — különböző mértékben — fejletlenek vagy hiányoznak. A regionális védőövezet sajátos elágazását jelenti a KGST szintű válaszadás illetve a két regionális szerv kapcsolataiból kialakuló összeurópai együttműködés. E megközelítéseket mind a KGST-együttműködés rendszerének szétzilálódása, mind az egyes tagországok eltérő EK-érdekvi- szonyai, ellentételezési lehetőségei kilátástalanná teszik, s a regionális szinten kialakítható együttműködés sávját eleve leszűkítik. Sajátos megközelítések tapasztalhatók a kelet-európai megújhodási folyamat gyorsításáért síkraszálló liberális körök EK-politikájában. E felfogás szerint sem az exportorientáció, sem a külföldi befektetések, vegyes vállalatok, szerkezeti reformok erőltetése nem hozhat eredményeket. A gazdaság teljes piacosítása, liberalizálása, monetáris irányítása s a rendszerváltás után kezdődhet meg az együttműködés az EK-val; ennek feladatait azonban a már kiépített piaci automatizmusok nagymértékben megkönnyítik. A reformstratégiák s utak részletes taglalása helyett talán elégséges utalni arra, hogy a — meglehetősen egyéni értelmezésű — „kívánatos” és a „lehetséges” közötti közép-európai szakadék következtében hosszabb, bár országonként eltérő időtartamú és jellegű átmeneti időszak vezet a piacgazdasági célállapothoz. Az EK-kihívás megválaszolásában Közép- Európa nem várhat valamennyi rendszerspecifikus probléma orvoslásáig, hiszen a válaszadás történelmi megkésettsége már ma is nyilvánvaló. A Közép-Európa-fogalom berobbanó időszerűségét tehát olyan objektív gazdasági folyamatok magyarázzák, hogy a hosszabb idő óta érlelődő átfogó formációs válság enyhítéséhez a KGST-együttműködés nem tudott hozzájárulni, s éppen 1989 gazdasági folyamatai jelzik egyértelműen a szintén hosszabb idő óta megbénuló, széteső KGST-együttműködés újabb zsugorodási hullámának beköszöntét. A gazdasági szférában láthatóvá váló folyamatok után a kelet-európai politikai átalakulás fel12
