Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Mohi Csaba: Az egységes közösségi belső piac megteremtésére irányuló integrációs célkitűzések alapjai
akadályokat szaporító adminisztratív eszközök gazdag rendszerét vették igénybe nem csupán harmadik országokkal, hanem a közösségi tagországokkal szemben is. Mindezek eredményeképpen az integrációs folyamat általánosan lelassult, sőt egyes területeken visszafejlődés is tapasztalható volt. Az EGK integrációs folyamatának visszaesését felismerve, a közösségi tagországok az integráció hagyományos, elsősorban az elmélyítésre irányuló törekvéseivel szemben (és követve az 1973-as kibővüléssel már megkezdett folyamatot) 1977—78-tól egyre egyértelműbben a kifelé való növekedés irányába orientálódtak. Az 1978-as koppenhágai csúcsértekezlet ebben a szellemben határozott a jelentkező mediterrán országok felvétele ügyében és fogalmazta meg az elsősorban szociális irányú továbbfejlődés célkitűzéseit. Az extenzív fejlődés és az elhúzódó gazdasági válságtünetek körülményei között azonban további mintegy 4—5 év telt el a Közösség életében anélkül, hogy az elmélyítés irányában jelentős átfogó lépés, intézkedés született volna. (Ebben az időszakban érdemi integrációs fejlődés csupán a monetáris árfolyam-együttműködés terén történt.) Időközben számos, inkább politikai mint konkrét gazdasági tartalmú javaslat született: 1983-ban a Genscher—Colombo-terv, amely a Közösség politikai unióvá alakítását javasolta; Franciaországban az 1981-ben hatalomra került szocialista párt fogalmazott meg új követelményeket a közösség fejlődésével kapcsolatban; az Európai Parlamentben 1984 januárjában elfogadott ún. Európai Unió tervezete, továbbá az ún. Doodge- és Dondelinger-bizottságok jelentései. Ugyanakkor csupán a közösségi állam- és kormányfők 1982 decemberi — ugyancsak — koppenhágai csúcsértekezlete fogadott el egy elvi határozatot a gazdasági együttműködés elmélyítéséről. A határozat értelmében a belső piac egységesítését, azaz a Római Szerződésben már alapcélként meghatározott, teljesen korlátozásmentes belső piac létrehozását prioritásként kell kezelni. Valóban érdemi és határozott változást az 1985-ben hivatalba lépett új EGK Bizottság hozott, amely — mindenekelőtt elnökének, Delors-nak a kezdeményezésére — három alapvető területen törekszik előmozdítani a közösségi integráció folyamatát. Az első helyen a pénzügyi együttműködés minden lehetséges téren való fejlesztése áll (ideértve nemcsak az EMS-árfolyam-mechanizmust, hanem a közösségi hitel- és egyéb pénzügyi szférákat is). A másik fő irány a termelési tényezők mozgásmechanizmusának teljes mértékű liberalizálását lehetővé tevő rendszer kialakítása, és ennek jegyében az ún. „valóságos belső piac” létrehozása, végül a Közösség intézményrendszerének átfogó és alapvető reformja. A második területre vonatkozóan fogadta el a milánói csúcsértekez115
