Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
tott tanácskozásán született döntés annak a bizottságnak a felállításáról (vezetője az ír Doodge lett), amely feladatául kapta, hogy az 1955-ös Spaak-bizottság mintájára tekintse át a nyugat-európai integráció egészének állapotát, s tegyen javaslatokat. A testület két változatban (1984 december: Dublin és 1985 június: Milánó) terjesztette elő jelentését,12 amelyek a nyugat-európai integrációs fejlődés újabb szakaszának alapjául szolgáltak. Az 1935-ös évtől a folyamatok rendkívül felgyorsultak: Ekkor írták alá a Közösségek belső piacának tényleges megvalósulását 1992- re célként kitűző Fehér Könyvet,13 ekkor fogalmazták meg a legnagyobb vitákat kiváltó szektor, a mezőgazdaság reformjára vonatkozó közös programot (Zöld Könyv): 1985-től dolgozták ki a különböző bizottságok a Római Szerződés aktualizálását célzó javaslatokat, s öntötték formába az Egységes Európai Okmányt. Ekkor született meg az EK-n belüli elmaradott vagy lemaradó régiók fejlesztését célzó Delors-terv (A New Frontier for Europe 1987) és kezdődnek az ún. Padoa—Schioppa bizottságnak a gazdasági és pénzügyi reformokat célzó munkálatai (Efficiency, Stability and Equity: A strategy for the Evolution of the Economic System of European Community 1987.) Nem is említve az időközben beindított sorozat- nyi, s elsősorban az ipari-technológiai fejlesztés legkülönbözőbb területein ható K-j-F fejlesztési és együttműködési programot (pl. ESPRIT, EUREKA), valamint az oktatás és a képzés terén indított munkálatokat. E tanulmány vizsgálati irányától eltér a fenti folyamatok részletes elemzése, de annyit meg kell jegyezni, hogy az újabb integrációs nekilendülés ezúttal immár nem az első integrációs hullám extenzív tényezőire (a háború utáni újjáépítés és a komplementer gazdaságok regionális összevonása), hanem a fejlődés addigi eredményeire, egy intenzív, belsőleg artikulált, intézményi és jogi szempontból széles körűen kiépített alapra támaszkodhatott. A fent említett dokumentumok közül itt számunkra az 1986. február 17-én aláírt Egységes Európai Okmány érdemel külön figyelmet. Megszületésével és hatályba lépésével ugyanis egy ponton még alig felmérhető jelentőségű változás-előrelépés történt a nyugat-európai integrációs folyamatban. Három évtized eltelte után először hajtottak végre lényeges változásokat az 1957-es Római Szerződés szövegén. Többek között olyan lényeges kérdésben, mint a többségi döntéshozatal elvének kiterjesztése a műszaki, környezetvédelmi és egészségügyi területekre. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az egyhangú szavazás elve továbbra is megmaradt az adók, a pénzügyek és az oktatás kérdéseiben. A gazdasági és a monetáris unió megjelenése a dokumentumban — tehát egy jogilag kötelező nemzetközi szerződésben — egyértelműen jelzik az integráció elmélyülésének tendenciáját. A kodifikált változásokat egyébként az 1957-től eltelt 103
