Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Gazdag Ferenc: Külpolitikai integráció Nyugat-Európában (Az Európai Politikai együttműködésről)
három évtized fejlődésének negatív tapasztalatai is motiválták. Például az az általánossá vált magatartás, hogy a Római Szerződés kiegészítéseként elfogadott legkülönfélébb megállapodásokat — az aláírást követő perctől kezdve — valamennyi résztvevő a számára legkedvezőbb módon kezdte értelmezni, kétségessé téve gyakran magát az eredeti tartalmat. A 80-as évek nemzetközi integrációs feltételei mind gazdasági, mind pedig politikai vonatkozásban lényegesen eltértek az 1957-es időszak feltételeitől, s magában Nyugat-Európában is a tagállamok új érdekeltségi rendszere alakult ki. Hogy csak egyet említsünk: az egyértelmű jogi biztosítékok nélkül az egységes belső piac a kialakult gyakorlatnak megfelelően a fejlettebb — tehát egyszersmind versenyképesebb — gazdaságú országoknak kedvezett volna, s ily módon tovább erősödött volna a kétvagy többsebességű Nyugat-Európa kockázata. A külpolitikai együttműködés szempontjából ugyancsak jogi vonatkozásai miatt figyelemreméltó a dokumentum. Ténylegesen ebben történt meg az EK és az EPC első jogi „összekapcsolása”, megszüntetve ezáltal az EPC kívülállását az integráció jogi keretein. (III. fejezet 30. cikkely) Ugyanakkor azonban a szöveg hangsúlyozta a külpolitikai együttműködés relatív autonómiáját. A bevezetőben ugyanis az olvasható, hogy a tagállamok együttes döntése értelmében létrehozandó „Európai Uniót egyrészt a saját szabályaik szerint funkcionáló közösségek, másrészt az aláíró államok közötti külpolitikai együttműködés alapján kell megvalósítani”. Lényegében ugyanezt ismétli az 1. cikkely is, mondván, hogy „az Európai Közösségek és az Európai Politikai Együttműködés azt a célt tűzi ki, hogy közösen hozzájáruljon az Európai Unió útján tett konkrét előrelépésekhez”.14 A fogalmazásbeli finom megkülönböztetés oka az, hogy az Európai Közösségek működésének jogi alapját az 50-es évek szerződései (MON- TANUNIO, EGK, EUROATOM) szolgáltatják, míg az EPC kodifikált bázisa az Egységes Európai Okmány III. fejezete.15 Ebben a következőket olvashatjuk az integráció két pillérének viszonyáról: „Mostantól fogva az Európai Közösségek ... illetékességüket azon feltételek között és azokra a célokra való tekintettel fejtik ki, amelyeket az Európai Közösségek alapításával kapcsolatos szerződésekben és ezeknek a szerződéseknek a megváltoztatásával és kiegészítésével kapcsolatos későbbi szerződésekben és okmányokban, valamint a II. címben előirányoztak. Az Európai Politikai Együttműködéssel kapcsolatban illetékes intézmények és szervek jogkörüket és illetékességüket azon feltételek között és azokra a célokra való tekintettel fejtik ki, amelyeket a III. cím, valamint az 1. cikkely 3. bekezdésében megnevezett dokumentumok rögzítenek.”16 104
