Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?

lőcn mindenkivel együttműködésre van szükség. Tehát bent kell maradnunk a KGST- ben is, hiszen szükségünk van a KGST kínálta keleti piacokra, csak át kell alakítani a szervezetet, gazdasági, piaci törvényszerűségek szerint kell működtetni. Valószínűleg a Közös Piacra is szükségünk van, ám a Közös Piac sokkal több mint gazdasági integráció, nekünk azonban most a gazdaságira van szükségünk, nem pedig a politikai integrációra. Ezért az EFTA sokkal járhatóbb útnak tűnik, mint a Közös Piac. Az államiság területén olyan szuverenitásra, függetlenségre kell törekednünk mindenkivel szemben, amely lehetővé teszi az. egyenrangú kapcsolatépítést, a kölcsönösen előnyös együttműködést.

Összefoglalva: az új európai helyzetek, az új európai kényszerpályák, az új európai szorongások megkövetelik, hogy ez az ország olyan külpolitikát folytasson, amely saját maga létének megerősítését szolgálja, anélkül, hogy részévé váljon olyan integrációknak, amelyben a nemzeti érdekek háttérbe szorulnak.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Európa gazdasági továbbfejlődésének egyik alapvető tényezője, feltétele a kelet-európai és a szovjet piac szerves bekapcsolása a világgazdaságba, az európai gazdasági együttműködés és mindezek keretfeltételeként a politikai kapcsolatok fejlesztése. Tehát nem csupán arról van szó, hogy a bajorok például Magyarországgal elég régóta rokonszenveznek, nemcsak arról van szó, hogy a magyar értelmiség egy része példaképnek tekinti az angol parlamentarizmust, nemcsak a hagyományos magyar-lengyel barátságról, vagy - amit most kezdünk mondogatni - a magyar-osztrák sógorságről van szó, hanem arról, hogy a legkeményebb világpiaci, tőkepiaci érdekek írják elő a fejlett Európának, hogy figyelmét e régió felé fordítsa. Az európai folyamatokra meghatározó hatást gyakorló szovjet-amerikai közeledés is új elemeket mutat. A kedvező személyi konstellációtól függetlenül, mindkét világhatalom alapvető érdekeként ismerte fel az együttműködés szükségességét. A közös érdekek mellett a felismeréshez vezető vagy azt kikényszerítő motivációk természetszerűleg különbözőek is. A Szovjetunió számára elemi érdek a gazdasági növekedés fel- gyorsítása, az életszínvonal radikális emelése, belső nemzeti kiegyezések elérése. Erre csak akkor képes, ha visszfogja a fegyverkezést, ha lemond a világuralmi ambíciókról, ha nem akar Afrikában vagy Amerikában tartós bábállamokat létrehozni, ha megpróbál a realitásokból kiindulva egy, az emberiség számára is vonzó utat követni.

Az utóbbi évek szovjet-amerikai kapcsolataiban új elem, hogy a szovjet és az amerikai belső és külső kényszerek következtében a katonai tényező szerepe a külpolitikában drasztikusan csökken. De szó sincs eltűnéséről. Mindenki előtt világos végre, hogy katonai eszközökkel a világverseny nem dönthető cl, s a katonai eszköztárat működtető világhatalmak elvesztik legitimitásukat saját országukban is. Ugyanakkor a gazdasági, társadalmi csőd előérzete miatt a józan politika felismeri, hogy egyelőre nem a világverseny eldöntése a reális, hiszen sokkal fontosabb a saját fennmaradás szavatolása, a társadalom humanizálása, a szabadságjogok kiterjesztése: a belső győzelem. Az új európai helyzetnek tehát javulnak a külső feltételei, amikor a katonai, világuralmi tervek háttérbe szorulnak és egyáltalán a katonai eszköztár alkalmatlannak mutatkozik a stabilitás megőrzésére. Végül is ez teszi lehetővé Magyarországnak, hogy ne tolják vagy szippantsák el se Keletre, se Nyugatra, hanem a saját helyén, önértékén, önfejlődéssel európai ország maradjon.

50