Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Fülöp Mihály: A kisebbségi kódex
tárgyalni. Az angol kormány nem azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a határ hol húzódik, hanem a határ jelentőségének fokozatos megszüntetését, az emberek és áruk szabad áramlását, mindkét oldalon a jó kapcsolatok kifejlődését kívánta elősegíteni. Amennyiben a román és a magyar kormány rendezi a kérdést, ezt az angol kormány kész támogatni. Nagy Ferenc új javaslatként szóba hozta a székely autonómia kérdését és az angol külügyi államtitkárnak megígérte, hogy a terv részleteiről tájékoztatni fogja. Noel- Baker kifejezte reményét, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának szellemében a kisebbségek jobb bánásmódban fognak részesülni, mint a múltban. A Népszövetség kisebbségi rendelkezései érvényesültek volna, ha a Népszövetség maga működőképesnek bizonyul. A Gazdasági és Szociális Tanács nemrégen megvitatta az emberi jogok nyilatkozatát és jó remények nyílnak arra, hogy ez valóra váljon. Románia és Magyarország hamarosan az Egyesült Nemzetek tagjaivá válnak. Nagy Ferenc kijelentette, hogy Magyarország a szlovákiai magyarokat hajlandó befogadni, amennyiben földjüket is hozzák. Az angol államtitkár válaszul ezt mondta: „München után nincsenek abban a helyzetben, hogy a cseheket kioktassák: ne változtassák országukat nemzeti állammá.“ Attlee brit kormányfőnek ugyanaznap délután Nagy Ferenc kifejtette: „Magyarország még reménykedett, hogy némi területet visszakap majd Romániától és azok a magyarok, akik Magyarország területén kívül maradnak a békeszerződések után, kisebbségi jogokat fognak kapni.“ Attlee válasza: „Semmilyen békeszerződési rendelkezés sem hozhat sikert, ha nem uralkodik az érintett országokban valódi demokratikus szellem, és nem ismerik el más népek jogait. Ennélfogva a népek közötti megfelelő kapcsolatok kialakítása fontosabb, mint a jogi szabályozás létrehozása egy békeszerződés vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében.“ Attlee világosan megmondta, hogy a nagyhatalmak rendezték Magyarország határait. Aznap este Nagy Ferenc és Gyöngyösi még találkozott Sir Orme Sargent külügyminiszter-helyettessel, aki kétoldalú tárgyalás felvételét ajánlotta Csehszlovákiával, és Magyarország gazdasági helyzetét még a kisebbségi kérdésnél is fontosabbnak tartotta. Június 25-én Párizsban a magyar kormányküldöttség Bevinnel is találkozott. Nagy Ferenc kérte, „támogassa Magyarországot, ha lehetséges, hogy a Külügyminiszterek Tanácsa újratárgyalja az erdélyi kérdést és remélte, hogy a békeszerződésben lesz olyan rendelkezés, amely Csehszlovákiát kötelezi a magyar nemzetiségnek adandó egyenlő jogok biztosítására“. Bevin válaszul kijelentette, hogy „a jelenlegi tanácsülésen mégis úgy döntöttek, hogy nincs értelme az (erdélyi) kérdést tovább tárgyalni. Remélte azonban, hogy a békeszerződések aláírása és a romániai választások után románok és magyarok találkozhatnak és közös megegyezésre juthatnak“. A kisebbségeknek egyik országból a másikba telepítését lehetetlennek tartotta, ha azonban a kisebbségi kérdést Párizsban vagy az azt követő értekezleten felvetik, kész módosításokat eszközölni, hogy a felmerült nehézségeket a lehető legkisebbre csökkentse. A magyarok azonban bizonyára megértik, hogy valóban lehetetlen teljesen kielégíteni 109
