Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
szándékosan, és nem rágalmazzák képviselőit”. Ez a javaslat nemcsak a múlt kritikája, hanem annak tartalma is, amit a dokumentum a politikai vita és párbeszéd kultúrájának tart. A vitakultúra szempontjai A közös dokumentum már említett szempontjai a német szociáldemokraták és kommunisták, de sok szempontból a munkásmozgalom két szárnya közötti lehetségesnek és kívánatosnak tartott együttműködéshez szükséges feltételeket fogalmazzák meg. Mindkét fél értékei és elvei megvalósításának alapfeltételéből kiindulva folytatódik az együttműködés a béke megőrzéséért, de ez nem követeli meg a saját értékek és elvek megtagadását. Az együttműködést tehát egyetértés és vita jellemzi majd, vagyis feszültségek a konszenzus és a konfliktus között. Az együttműködés és a vita formáit és tartalmát tekintve ez azt jelenti, hogy mindkét félnek hosszabb időszakon át egymás mellett kell léteznie. Egyik fél sem vitathatja el a másik létjogosultságát, nem remélheti, hogy az egyik rendszer megszünteti a másikat, az egymás mellett élés és a kölcsönös biztonság tehát időbeli korlátozás nélkül érvényes. A kölcsönös reformképesség reményének kimondása mindkét fél részéről — összekapcsolva azzal, hogy a rendszerek versenye mindkét oldalon erősíti a reformokat —, megítélésünk szerint olyan lényeges felismerés, amelynek továbbgondolása és részletező továbbfejlesztése meggyorsíthatja és előbbre viheti a szocialista országokban megindult reformfolyamatokat. Az együttműködés szempontjából nagyon jelentős egymás békeképességének elismerése, ami feltételezi, hogy a felek komolyan veszik a békés egymás mellett élés, illetve a közös biztonság koncepcióját, a másik félnek a béke megőrzéséhez fűződő érdekét a nukleáris korszakban. Az ideológiai és érdekstruktúrák eltérő volta nem lehet alapja annak a feltételezésnek, hogy a másik fél alapvetően ellenséges. A békeképességhez szorosan kapcsolódik a terjeszkedési, az erőszakos terjeszkedési szándékról való lemondás, illetve az ettől való félelem leépítésének szándéka. Bár a dokumentum elismeri, hogy a közös béke biztosításának folyamatában szerződésekre, megállapodásokra és egyezményekre van szükség, ezek önmagukban nem elegendőek. A NSZEP és az SPD a vita és a vitatkozó párbeszéd kultúrája mellett emel szót. A politikai vitakultúráról elhangzottaknak ugyancsak a német—német párbeszéden túlmutató jelentősége van, amennyiben a rendszerek vitájában valóban megvalósulnának a közös dokumentumban megfogalmazott követelmények. Ezek szerint: a vitakultúrának a realitások elemzésén kell alapulnia; 79
