Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
ki kell fejeznie a társadalompolitikai ellentéteket; — s ami a fő — meg kell akadályoznia, hogy ezek átterjedjenek az államok közötti kapcsolatokra; ki kell zárnia az erőszakot vagy a háborút, mint a konfliktusok megoldásának eszközét és le kell küzdenie a merev konfrontációt; mindezzel olyan békét kell szolgálnia, amely világszerte a konfliktusok erőszak- mentes rendezésén alapul. Az egymás közötti érintkezés elfogadható és alkalmazható normáinak kidolgozását a dokumentum az alapvető érdekek érvényesítéséhez kapcsolja, s nincsenek illúziók azt illetően, hogy ez a politikai kultúra akkor jön létre, amikor a szándék-nyilatkozatokból cselekvési formák lesznek, s fokozatosan kialakul az egymás közötti érintkezés új gyakorlata. A politikai vitakultúra fenti lényeges elemei egyaránt tartalmazzák a múlt kritikáját, de jelzések a nagyhatalmak felé is. A lényeg és az új az egymás közötti érintkezés új gyakorlatának igénye, szükségességének felismerése és megfogalmazása. A szándék-nyilatkozatoktól a cselekvési formák felé vezető út első lépése E. Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának NSZK-beli látogatása volt, amelyet az NDK és az NSZK sajtója is részletesen kommentált.15 „Normálissá kell válnia, hogy egymással kereskedünk, tárgyalunk és együttműködünk” — hangsúlyozza a dokumentum, nem hagyva ki a károsnak ítélt jelenségek nyílt kritikáját sem a másik félre vonatkozóan. Figyelemre méltó gondolat a versenyen és az együttműködésen belül az, hogy a rendszerek közül melyik járul hozzá eredményesebben az emberiség előtt álló nagy feladatok megoldásához. A dokumentum a politikai vitakultúra fő szempontjai mellett azt is kifejti, hogy a vitakultúra alapvető normáival és szabályaival jellemezhető. Ezek a normák és szabályok olyan mértékben általános érvényűek, hogy a német—német párbeszédnél jóval szélesebb körű alkalmazásuk csak haszonnal járhat a két rendszerhez tartozó más országok (pártok) számára is. A követendő normák és szabályok között említi az okmány a politikai realizmust, türelemmel párosulva; a fejlődőképesség és reformképesség kölcsönös elismerését; a kritika jogának elismerését — hiszen a „szuverén egyenlőség”, amelyről a helsinki záróokmány beszél, ... „a szellemi összecsapásokra is vonatkozik”. A kritika és az együttműködés nem zárhatja ki egymást; a másik rendszerre vonatkozó bírálatnak ellenőrizhető tényeken kell alapulnia, a másik fél logikájának és cselekvésének megértésére kell törekedni; az új politikai vitakultúrában a másik fél realista és differenciált elemzése és ábrázolása a mérvadó a sommás ellenségképek népszerűsítése és a félelem felkeltése helyett; a másik felet nem szabad békétlennek vagy békére alkalmatlannak feltüntetni, a felek békekészségük hitelesebbé tétele érdekében kerüljék a helyi konfliktuso80
