Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?
nemzeteket, az államokat, a kultúrákat. Szuverén nemzetállamok kölcsönös együtt működése lehetne a jövő. Magyarország helye Európában Magyarország ma az európai centrumhoz képest nem a külső periféria mezőben van, hanem a belső, de lemaradott körgyűrűhöz tartozik, de azon belül - például Ausztriához képest - jelentős hátrányban van. Azt kellene világosan megfogalmazni, hogy miben és mennyire került távol a fejlett Európától avagy a fejlett Északtól. Magyarország helye az európai struktúrában a nyolcvanas évek első felében egyértelműnek látszott. Nem akarja felrúgni a Varsói Szerződést, nem kívánja lebontani a KGST-t, ugyanakkor mindegyiknek radikális reformját követeli. Tiszteletben tartja tehát a nemzetközi megállapodásokat, de azokon belül minőségi átalakulást szeretne. Csakhogy az utóbbi évek, sőt hónapok vagy hetek elmozdulásai, békés „robbanásai" lehetővé teszik a távlatok újragondolását. Először is az a kérdés, hogy Európa kettészakadásának következetes lazítása nem járhat-e együtt más, akár több pólusú szétszakadás követelésével. Nem aratna európai tapsot egy olyan alternatíva, amely a kontinens közepén bármilyen kombinációban új nagyhatalmat hoz létre, például a két német állam és Ausztria egyesítésével. Nálunk egyelőre heuréka fogadja az Egyesült Nyugat-Európa gondolatát, természetesen azért, mert az egyetértők szerint ebbe kellene integrálódnunk . Először is: az 1992-ben létrejövő nyugat-európai közösség aligha megvétózható, pedig ennek megerősödése és kifejlődése kemény kiszolgáltatottságot jelenthet a különböző európai peremországoknak. Jelenthet persze óriási előnyöket is, hiszen a periféria-országok gazdaságát megmentheti, noha a tőke most sem ingyen és nem jószolgálati akcióként képzeli el ezt. A megmenekülőnek persze mindegy, hogy milyen hajó menti ki a viharból, de azért az is végiggondolandó, hogy a hajón egyenrangú állampolgár lehet-e vagy csak „felszabadított" alattvaló. Tehát örüljünk az Európai Közösség tervének, de gondoljuk végig, hogy mit és miért támogatunk, mert könnyen lehet, hogy nekünk nem a Közös Piacba, hanem csak az EFTÁ-ba kellene belépnünk. Ha ugyanis az integráció radikális, s a világpiac nem csak a részleges gazdasági autonómiát számolja fel, hanem az egyesülés eltünteti az önálló külpolitikát és honvédelmet is, akkor talán az öröm nem lehet kitörő. Magyarország ugyanis az egyetlen olyan közép-kelet-euró- pai állam, amelynek olyan gyengék a nemzeti alapkondíciói, kezdve a népesedéstől az oktatásig, hogy a túlzott európai intergrációban minden külső szándék nélkül is évtizedek alatt elveszhet államisága, etnikuma, kultúrája. Tehát nekünk az egységesülés mellett ugyanilyen erővel hirdetnünk kell a nemzeti-állami-társadalmi függetlenség szándékát is. Egységesülés, de nem az önállóság feladásával. És nem valamilyen fantom félelmekről van szó. Nem valamilyen nacionalista szorongás ez. Nem lehet azt válaszolni erre: miért nem elég az állampolgárok jóléte és szabadsága? Érdemes tehát megkísérelni az integrált gondolkodást, avagy a fontosabb összefüggések megkeresését. Például azt, ami a gazdasági állapotok és a társadalmi modell 47
