Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 5. szám - Varga Csaba: Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa?
VARGA CSABA Magyarország Európában vagy Magyarországon Európa Nem kevés a vagy-vagy. Van, aki Magyarországot szeretné betolni Nyugat-Európába, valahova a Benelux államok közé. Van, aki Európát szeretné betolni Magyarországra, mintha Európa egy hegy vagy völgy lenne. Van, akit csak az tart izgalomban, hogy Magyarország mennyire válik európaivá, de ezen csak azt érti, hogy mennyire válik polgárivá, magántulajdonossá, piacgazdasággá. Van, aki futóversenyben gondolkodik, s Magyarországot úgy tekinti, mint egy lemai adt, lekörözött atlétát, akinek a célegyenese valahol Párizs és London között van. Van, aki katonásan díszszázadot képzel el, s a díszmenetnél minden arcot Bonn vagy Moszkva felé fordítana. Mennyi kedves elképzelés. És mennyi amatőr földrajztudós, mennyi amatőr sportoló és mennyi amatőr őrmester. Pedig elég lenne tudomásul venni a tényeket: Magyarország Magyarországon van, kiszámítható távolságra a kapitalizmus utáni Londontól és a szocializmus előtti Moszkvától; a kontinens se így, se úgy nem változtatható meg, még jelképesen sem lehet utolérni - mondjuk Dániát, és nincs értelme azon töprengeni, hogy menynyire előztük meg Litvániát vagy Bulgáriát. Lehet viszont arról beszélni, hogy Európa - úgy ahogy van - milyen most és milyen lehetne, vagy arról vitatkozni, hogy Magyarországon Európa - minden régiója és minden értéke - mennyit segít vagy mennyire hiányzik. A teljes Európáról általában Európa nem csonkítható, nem szűkíthető, nem egyszerűsíthető. Bár Magyarországon most divat európaiságról beszélni, de a többség Európán mindig csak a fejlett, polgári Nyugat-Európát érti. Ennek egyik oka az, hogy Európa ugyan földrajzilag az Uraiig terjed, ám sokszor úgy érezzük, hogy minőségét tekintve a német-lengyel vagy az osztrák-magyar határnál véget ér. Napjaink gyökeresen új jelensége, hogy a történelmi Európa lassan utoléri a földrajzi Európát, és a valóságos Európa talán véglegesen az Atlanti-óceántól az Uraiig húzódik, bár az is előfordulhat, hogy a neopolgári mártással leöntött vegyestál elfedi a tartós és szükséges különbségeket. Erősek a törekvések az egységesedésért, csak még nem számítunk azokra a mozgalmakra, amelyek az ezredfordulón majd azért indulnak, hogy az egység véletlenül se mossa el az arcélek 44
