Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
a megállapítását, hogy: „a jövőben is a konszenzus és a konfliktus közötti feszültségben kell élnünk”. Problematikus vonásai mind az együttműködésnek, mind a versenynek vannak, hiszen a kommunisták és a szociáldemokraták nézeteiben, állásfoglalásaiban közös és eltérő egyaránt fellelhető. A dokumentum elismeri a másik félnek a léthez való jogát. Ez a saját rendszer egyeduralmáról történő lemondást jelenti, ami a Kelet és a Nyugat viszonyának korábbi antagonizmusát váltja fel. Az új békefelfogás értelmében a cél nem lehet a másik felszámolása, mivel a háború értelmetlen. Szociáldemokrata oldalról is elismerték tehát a kommunista rendszer létjogosultságát, de nem legitimitását. A békefogalom elvi közösséget teremt, vagy legalábbis együttműködési alapot képez a szociáldemokraták és a kommunisták között. Ennek az SPD számára több szempontból is megfontolandó következményei lehetnek. Belpolitikailag két szempont merül fel: az együttműködés a hazai kommunista párttal és a szembekerülés a hazai demokratikus pártokkal. Külpolitikailag elképzelhető a szembekerülés a szövetséges partnerekkel, ha azok nem teszik magukévá a dokumentumban vázolt béke-értelmezést. Vita a közös dokumentumról A közös dokumentum nem hagyhatta figyelmen kívül a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom identitásának témáját, de az is nyilvánvaló volt, hogy ez a párbeszédben nem lehet a fő kérdés, mert akkor könnyen elsikkadhat a mondanivaló lényege. Gesine Schwann professzor kritikai elemzésében az 1971. február 26-i párttanács határozatából indul ki, amely a kommunista kormányokkal való szükséges pragmatikus együttműködésre tekintettel fogalmazta meg újra a kommunisták és a szociáldemokraták viszonyát. Az SPD leszögezte: ,,A békének, amelyre törekszünk, nemcsak az életet kell védenie, hanem biztosítania kell népünknek azt a jogot is, hogy politikai és társadalmi életének formáit a jövőben is szabadon önmaga határozza meg.” G. Schwann szerint a nukleáris korszak már 1971 előtt kialakult, és a háború már akkor sem lehetett a politika eszköze, így korábban is létezett már a kommunista kormányokkal való pragmatikus együttműködés és bár elutasították, de tiszteletben tartották a kelet-európai országok belső rendjét. sőt a német szociáldemokrácia már ekkor elismerte reformképességüket. A két dokumentum közötti különbséget értékelve G. Schwann rámutat arra, hogy a békepolitikát és a szabadságot egyaránt kiemelő 1971-es állásfoglalással szemben a közös dokumentum nem érinti a szabadság sza74
