Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
kumentumban tükröződő dialektikus felfogása a versengés és az együttműködés egységeként, az ellentétes érdekek fennállásának hangsúlyozásával. Az írás az „ellentétes társadalmi-gazdasági és politikai rendszerek egymás mellett létét és vitáját a nemzetközi viszonyok ismertetőjelének” tartja, s ami a békefelfogásából következik: „jobb társadalmi rendszerről. . . csak akkor lehet vitatkozni, ha béke van, és az emberiség története nem szakad meg”. Ebből következik a békés verseny, mint forma, az erőszakmentesség, a teljesítmény és a meggyőzés, mint módszer. Mint szociális mozgalomnak, a kommunisták és a szociáldemokraták ideálja egyaránt az emberközpontú társadalom. Ez az a terület, ahol mód van a közös cselekvésre, a kompromisszumokra és az együttműködésre, s perspektivikusan talán a jelenleg meglehetősen eltérő álláspontok közelítésére is. Bár a dokumentum döntőnek a társadalmi rendszereknek a béke biztosításához, a környezeti veszélyek leküzdéséhez és a harmadik világ fejlődéséhez — vagyis a globális problémák megoldásához — való hozzájárulását ítéli, ezek tartalmának kifejtése azokra a problémákra utal, amelyek megoldása a legsürgetőbb, de ugyanakkor nem azonos súllyal jelentkeznek az eltérő társadalmi-gazdasági rendszerű országoknál. Az elmondottak vonatkoznak a tudományos-technikai haladás birtoklására, a demokrácia fejlesztésére és az emberi jogok megvalósítására a társadalmi, politikai és egyéni jogok kölcsönhatásában, valamint a gazdaság és az ökológia vagyis az ember és a természet viszonyának felelős alakítására. A dokumentum alkotói a megoldást a „kölcsönösen előnyös, egyenrangú együttműködésben” látják, amely „előmozdítja a szükséges fordulatot a nemzetközi viszonyokban és az európai enyhülést szolgálja”. Hivatkoznak a 70-es évek enyhülési időszakának pozitív tapasztalataira, s kiemelik, hogy „.. .az enyhülésben elért haladás egyúttal az államok politikai, gazdasági, tudományos-technikai, kulturális és humanitárius területen való együttműködésének lehetőségeit bővíti”. A helsinki folyamat új szakaszának szükségességét a kölcsönös érdekeltséggel is indokolják. Érveik: a világgazdasági összefonódások, a globális problémák és a termelőerőknek a nemzeti kereteken való túllépése stb. következtében az együttműködés „. .. az emberi civilizáció fejlődésének előfeltétele lesz”. A dokumentum állást foglal az „. .. együttműködés, a bizalom és a jószomszédság Európája” mellett, amelynek „... ma is fontos alapja az egész helsinki folyamat elmélyítése”. A verseny és együttműködés ellentmondásos egységként való felfogása okozta — megítélésünk szerint — a dokumentum fogadtatása és értékelése körüli — a nemzetközi sajtó tanulsága szerint — főként németnémet eltéréseket és vitát, amely azonban fő vonásaiban rendszer-jellegű vitára, illetve eltérésekre is utalt. Mindez igazolja a dokumentumnak azt 73
