Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Kollár Nóra - Ruff Mihály: Új szakasz a helsinki folyamatban? (A NSZEP és az SPD közös dokumentumáról)
szervezetnek segítőkész baráti jobbot nyújtani, hogy teljes mértékben felhasználjuk ezt a potenciális erőt.5 Az SPD 1983 őszén nem támogatta az Egyesült Államok nyugateurópai rakétatelepítését, ellene szavazott a Bundestagban, de ennek ellenére a kormánypárti többség döntése alapján megkezdődött az NSZK-ban az amerikai közepes hatótávolságú rakétafegyverek telepítése. A NSZEP KB 7. ülése 1983 novemberében, abból a meggondolásból kiindulva, hogy jobb tízszer tárgyalni, mint egyszer lőni, a korábbi kapcsolatokat figyelembe véve időszerűnek tartotta, hogy intenzív dialógus bontakozzék ki az NSZEP és az SPD között. A két párt képviselői egy vegyifegyvermen- tes övezetről és egy Európa közepén húzódó harctéri nukleáris fegyvermentes folyosóról kezdtek tárgyalásokat, amelyeken közös álláspont alakult ki. A NSZEP Központi Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadémia és az SPD Alapérték-Bizottsága 1984 óta több alkalommal vitatott meg különböző kérdéseket. Egyebek között eszmecserét folytattak olyan témákról, mint a történelem törvényszerűségei, a munka jövője, a növekedés határai, 1986 márciusában pedig a két fél a béke biztosításáról és a rendszerek versenyéről fejtette ki álláspontját,6 és abban állapodtak meg, hogy közös dokumentumban összegzik párbeszédük eredményeit. Ebben a munkában a két párt magasrangú képviselői és elméleti szakemberei vettek részt. A közös dokumentum 1987. augusztus 27-én készült el. Az okmány tipikusan tükrözi a 80-as évek második felének változásait és viszonyait, létrejöttében számos olyan tényező játszott szerepet, amelyek közül legalább háromnak a szóban forgó dokumentumon túlmutató jelentősége is van. Az egyik ilyen tényező a szövetséges szocialista országok közötti viszony pozitív irányú fejlődése, nevezetesen annak felismerése, hogy mennyire fontos egymás törekvéseinek támogatása. Gorbacsov az 1987 decemberi rakétaegyezmény aláírása kapcsán ezt úgy fogalmazta meg, hogy: „Tapasztaltuk, milyen hatalmas tartalékok vannak szövetségeseink ötleteiben, tanácsaiban, igazi érdekeltként való részvételükben, abban, ha egyeztetjük velük lépéseinket”.7 Másodsorban nem kevésbé fontos, hogy a globális problémák — főként a béke — kezelése, a kölcsönös függőség felismerése, amely meghatározott területeken érdekközösséget is teremt — együttműködést, az enyhülés újjáélesztésének politikáját, fordulatot igényelnek a nemzetközi kapcsolatokban. Végül a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából vizsgálva a dokumentumot — amelyben azokat a lehetőségeket és területeket vázolják fel, amelyekre vonatkozóan a kommunista-szociáldemokrata/szocialista együttműködés távoli perspek69
