Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
külpolitikának Kreisky külügyminiszterségének kezdetétől (1959), amikor is elkezdte a normalizálódást a kelet-európai országokkal. A Sinowatz- kormány 1983—1985 között erősebben hangsúlyozta ezt a mozzanatot, de nem a külpolitika beszűkítésének szándékával, hanem a folyamatosság elemeként. Szélesebb körbe illeszkedett a regionális politika 1983 után, amikor — Európa veszélyeztetettségének tudata miatt is — az Európa- gondolat megerősödött, és az „európaizálódás” hatása a kis államokban felkeltette azt a szándékot, hogy tömbökön átnyúló kapcsolatokkal is épi- teni kezdjék, alulról, az érdekeltek jószándékával, az európai összefogás elemeit.37 A helsinki folyamat minden résztvevő számára legitimizálta ezeket a törekvéseket és az összeurópai folyamatokon belüli regionalizá- lódás életre keltette az egykori régió-fogalmakat is. Ausztriában is érezhető — a különböző előjelekkel feléledt és sokféle értelmezésű — Mitteleuropa-koncepciók hatása.38 A Miteeleuropa-fogalom politikailag kényes, erősen vitatott, s a német imperializmus terjeszkedését alátámasztó korábbi értelmezése a történelemben súlyosan kompromitálódott — ennek az osztrákok igazán tudatában vannak. A fogalom jelenkori feléledését és a körülötte kezdett új vitát azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. A fel nem dolgozott történelmi múlt, a történelmi örökséggel kapcsolatos érzelmek, félremagyarázások, indulatok, s az így kiváltott polarizáló hatás ugyanakkor visszatartó erőt is jelentenek; a felszín alá visszanyomott problémák sorába a Mitteleuropa-koncepció egykori — nagynémet és imperialista, monarchiát eszményítő és „élettereket kereső” — változatai is beletartoznak. A mai értelmezésű Közép-Európa-vitákra utalva Fred Sinowatz kancellár 1984-ben Zürichben fejtette ki, hogy számára Mitteleuropa földrajzi fogalom (amelybe semmi ideologikus nincs beleértve): Európa közepe, ahol különböző népek, államok élnek egymás mellett. Sinowatz ugyanakkor történelmi dimenziót adott a kisállamiság és Közép-Európa összefüggésének, amikor rámutatott: Ausztriának az első világháború után azt kellett megtanulnia, hogy egy kis állam lett Közép-Európában s már nem maga Közép-Európa. A második világháború után a Keletet és Nyugatot elválasztó demarkációs vonal Európa közepén haladt át, és itt kellett kiépíteni az együttműködés útján — Ausztria közreműködésével is — a stabilitás és enyhülés regionális övezetét.39 Ezáltal van bizonyos politikai jelentősége Közép-Európa fogalmának, hiszen Közép-Európa a kis és közepes államok együttélésének régiója, ahol a térség egykor kialakult saját kulturális klímájának máig is élő hatása van.40 Éppen a kulturális örökség alapján, a közép-európai térség népeinek korábbi kulturális hagyományaira és mai kulturális kapcsolataira építve lehet előrelépni a „Közép-Európa-régió” fogalmának és valóságának újra 62
