Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok

megtalálásához — állapították meg annak a bécsi találkozónak a résztvevői, a két német államból, Magyarországról és Ausztriából (Peter Glotz, Hans-Joachim Hoffmann, Köpeczi Béla és Fred Sinowatz), akik „Az ellentétek párbeszéde” címen folytattak vitát az európai kulturális örökségről. Az európai identitás részeként tekintették a közép-európai kulturális hagyományt, amely sokszínűségével a térségben levő tényleges pluralizmust tükrözi, segít leküzdeni a szemlélet egydimenzionalitáást. A közös vonások és az egymásrautaltság — a politikai különbségek tiszteletben tartásával — a dialógust és a határokon átívelő együttműködést ösztönözhetik. „A polarizációból fokozatosan ki kell kerülnünk talán először a kultúra területén”, majd a gazdaság, az ökológia stb. területén is — mondta a vitában Fred Sinowatz. Majd megállapította: „A Magyarország és Ausztria közötti viszonyt talán mint modellt is fel lehetne mutatni. Természetesen éppen itt kell emlékeztetni Magyarország és Ausztria közös történelmére, de nem szabad megfeledkeznünk a vitákról sem. .. Ma elmodhatjuk, hogy a párbeszédért tett erőfeszítéseink jobban megszabadítottak bennünket a történelmi terhektől, mint azt magunk is reméltük.”41

A regionális politika új hangsúlyai és motívumai a nyolcvanas évek közepén kezdtek megjelenni az osztrák külpolitikában. Ebben a helsinki folyamat aktuális eseményeinek — a budapesti Kulturális Fórum és a bécsi utótalálkozó előkészületeinek — hatása joggal feltételezhető. A regionális politikában rejlő új lehetőségekre utalt Peter Jankowitsch külügyminiszter, a bécsi utótalálkozó megnyitását követő napokban, 1986 novemberében: „A szomszédságpolitika révén elért együttműködés új, ötletgazdag formáinak nagy lehetőségeit mutatja az az élénk vita is, amely magában Ausztriában, de egyes szomszéd államokban is Mitteleuropa fogalmáról folyik. Hogy létezik Mitteleuropa, mint kulturális térség, mint sajátos közép-európai életérzés, ez ma nemcsak Ausztriában tör felszínre a közvéleményben, s megmutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek — a mai politikai realitások elismerése mellett — a közös kulturális alapok továbbfejlesztésében. Anélkül, hogy Közép-Európa határait, avagy centrumait keresnénk, ennek jegyében a közös vonások lehetőséget kínálnak a közös megértés előmozdítására, a történelem, nyelv és kultúra iránti figyelemre, hogy mindazt, ami minket az elmúlt évszázadokban elválasztott vagy megosztott, most mint közös tulajdonunkat tekintsük, s ezzel hozzájáruljunk más problémáink megoldásához. Itt lenne különösen lehetősége egy fantáziadús regionális politikának.”42

Az osztrák regionális politika reális esélyeit — a Mitteleuropa-kon- cepciók többértelműségétől elhatárolódva — a Zentraleuropa forgalommal írja le Hans Thalberg. „Ausztria számára Közép-Európa egy része releváns, amely a Dunával határos országokat fogja át, és amelyre a Zentrál63