Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
záltságot, a normalizált viszonyok természetes hétköznapi prakticizmusa nyert teret.) Az osztrák külpolitika a keleti politika keretében a Magyarországhoz és Jugoszláviához fűződő kapcsolatok intenzitását emeli ki első helyen. Ugyanakkor törekszik a keleti politika szélesítésére, a Lengyelország iránti hagyományosan fokozott érdeklődés mellett az NDK-val való szorosabb kapcsolatokra, valamint az osztrák—csehszlovák viszonyban felhalmozódott problémák rendezésére is. A Szovjetunióval való kapcsolatokat — annak jegyében is, hogy Ausztria mindig különleges szerepet tulajdonított az államszerződést aláíró hatalmakkal való jó viszonynak — Ausztria változatlanul kiemelten kezeli. 1985-től a kelet-európai változások, elsősorban a gorbacsovi fordulat a Szovjetunióban, a peresztrojka kilátásai, az elhúzódó lengyel válság kockázatai, a többi szocialista országban a válságjelenségek és megújulási kísérletek — mindezek az osztrák keleti politika vonatkozásában is felvetették a kérdést: mennyiben érdekelt Ausztria egy stabil és reformképes Kelet-Európa létezésében, másként fogalmazva, a stabilizáló tényezők iránti igény Európában, s ugyanakkor a kelet-európai szocializmusok mozgásba lendült átalakulása milyen kölcsönhatásban van egymással? Ausztria számára stratégiai érdekként fogalmazódott meg a semle- gességi státussal megfelelően összeegyeztethető, aktív és kezdeményező kisállami külpolitika képviselete. Ennek konkrét — és szükségképpen változó — elemeit a különböző relációkban, a folyamatok gyors váltásait tekintve is, a korábbiaknál több rugalmassággal, kísérletezéssel, váltásokkal próbálja kialakítani. A külpolitikai szerepkeresés és szerepkialakítás folyamata emiatt óhatatlanul több átmeneti, taktikai elemet is tartalmaz; ebbe belejátszanak a jelenlegi osztrák belpolitikai erőviszonyok (a nagykoalíciós kompromisszumok) sajátosságai, és az osztrák külpolitikai törekvéseknek más országokéhoz viszonyított sajátosságai és e törekvések fogadtatása is. Az osztrák keleti politika „helyértéke” annyiban is változott a nyolcvanas évek közepétől, hogy a német—német kapcsolatok erőteljes élénkülése óta a „rendszerhatárokon átívelő” kontaktusok súlypontja az NDK— NSZK reláció lett. Ausztriában a szomszédos kelet-európai országokhoz fűződő viszony motívumai között előtérbe került a közös történelmi múlt. A Duna-térség államainak történelmi kapcsolatai a nyolcvanas években a regionalizálódás új tendenciáinak felismerésével új megvilágításba helyeződnek. A regionális politika állandó eleme volt az osztrák 61
