Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
európai szocialista országokkal való kapcsolatok fokozatosan „belesorolódtak” a jószomszédsági politika kereteibe. Az 1980-as külügyminiszteri beszéd azt emelte ki, hogy a keleti szomszédokkal Ausztria évszázadokig szoros kapcsolatban állt, „Ausztria, mint örökös semleges ország, amely a Kelet és a Nyugat közti választó- vonalon fekszik, mindig abban látta szerepét, hogy a béke megtartásának és a kiegyenlítésnek stabilizáló tényezője legyen”.33 Ezért Ausztria természetes érdeke, hogy jó, lehetőleg intenzív kapcsolatban legyen a kölcsönös bizalom alapján minden állammal, társadalmi rendjüktől függetlenül. „A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok kibővítése szoros kölcsönhatásban áll a jelenleg még fennálló bizalmatlanság leépítésével” (hiszen az energiarendszer, a közlekedés, a technológiai együttműködés olyan területek, amelyek nagyfokú bizalmat feltételeznek). Különösen feszült időkben a jószomszédi kapcsolatok hozzájárulnak a közvetlen környezet stabilitásához, az együttélés és az együttműködés elért fokának fenntartásához. Körös-körül válságosak a nemzetközi kapcsolatok, Ausztria azonban jószomszédsági politikájával az összes határos állammal bizalomra építi viszonyát, és ezzel a kiegyenlítés és a dialógus misszióját követi.34 A nyolcvanas évek elejétől előtérbe kerül az az érvelés, hogy az osztrák szomszédságpolitika, mint stabilizáló tényező, Ausztria biztonságának fontos eleme. Hogy Ausztria határain sem Nyugaton, sem Keleten ne keletkezhessen konfliktus, előrelátó módon szoros, kölcsönösen hasznos és nélkülözhetetlen kapcsolatokat kell kialakítani a szomszédokkal.35 „Nemcsak az erőegyensúly, hanem a jószomszédi kapcsolatok hálója is fontos alkotórésze az európai békerendszernek” — mondta Gratz külügyminiszter a Helsinki-értekezlet 10. évfordulóján, s ezzel a szomszédságpolitikát összeurópai keretbe emelte.36 1985 őszén a magyar és az osztrák külügyminiszter megállapodott abban, hogy kapcsolataink jellemzésében a koegzisztencia helyett a kooperáció fogalmát fogják használni, ami több, mint „egymás mellett élés”, hiszen sokrétű kapcsolatok ápolását s ezáltal a békét erősítő együttműködést jelent. A nyolcvanas évek első felében tehát olyan kép rajzolódik ki, hogy Ausztriának a kelet-európai szocialista országokhoz fűződő államközi kapcsolatai fokozatosan dezideologizálódnak; a kormányzó Szocialista Párt által korábban túlhangsúlyozott ideológiai konfrontáció és a külpolitikai törekvések direkt ideológizáltsága csökken. (Az osztrák—magyar relációban a lakosság millióit érintő kapcsolatok és az emberek mindennapi tapasztalatainak közege már nem is viselte volna el a túlideologi60
