Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
iparosok szövetsége már 1987 májusában memorandumban sürgette a kormányt, hogy készítse elő Ausztria közös piaci belépését. A Vranitzky-kormány álláspontját Vranitzky kancellár és Mock al- kancellár, külügyminiszter budapesti látogatásuk során is kifejtették (1987 októberében, illetve 1988 májusában). Eszerint szükségesnek tartják Ausztria fokozatos közeledését a Közös Piachoz, a kapcsolódás lehetséges formája azonban számos feltételtől függ. A jelenlegi álláspont szerint a belépésről folytatandó érdemi tárgyalások valószínűleg a kilencvenes évek közepén lesznek időszerűek. Az Osztrák Köztársaság mindazonáltal alap- feltételnek tekinti az örökös semlegesség és az eddigi jószomszédi politikájának biztosítását. A Közös Piachoz való csatlakozás nem mehet a jószomszédi, ezen belül a magyar—osztrák kapcsolatok rovására.32 Az Európai Gazdasági Közösség és a KGST kölcsönös elismerését és együttműködési készségét kinyilvánító együttes nyilatkozat aláírása, amelyben a két nagy gazdasági tömörülés kifejezi szándékát az együttműködés fejlesztésére és kiterjesztésére, valamint a Közös Piacnak egyes KGST-tagállamokkal folytatott tárgyalásai és várható együttműködési egyezményei olyan új helyzetet és megváltozott feltételrendszert jeleznek, amelyek új kereteket jelentenek az európai semleges országoknak is a gazdasági integrációs szervezetekhez való viszonyukat és az összeurópai együttműködésben való elhelyezkedésüket tekintve. Ausztria számára — szomszédsági politikája, keleti kapcsolatai és híd-szerepe miatt — mindez fokozott jelentőségű. Ausztria viszonya a kelet-európai szocialista országokhoz: a kapcsolatoktól a kooperációig A hetvenes években az osztrák keleti politika beleilleszkedett az enyhüléspolitika és a kompetitiv koegzisztencia politikájának egészébe. Ausztria a kapcsolatok széles hálózatát építette ki keleti szomszédaival, s az együttműködésnek ezeket az eredményeit át akarta menteni a jövőbe a nemzetközi feszültség és a növekvő konfrontáció időszakában, annak ellenében is. A nyolcvanas évek elejétől a kelet-európai országokhoz fűződő kapcsolatok egyre inkább új helyértéket kaptak az osztrák külpolitikában. Míg korábban az hangsúlyozódott, hogy a társadalmi—politikai berendezkedés különbözősége ellenére lehetségesek és kívánatosak a jó államközi kapcsolatok, most a már kiépült sokrétű és a választóvonalakat áthidaló kapcsolatok megőrzése és fejlesztése lett a cél. A korábban a koegzisztencia kereteiben élesen kiemelt kompetitiv jelleg háttérbe szorult. A kelet59
