Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
Nyugat elidegenedne egymástól”. Ezt elhárítandó, Ausztria a maga szomszédságpolitikájával a kelet—nyugati párbeszéd erősítésére törekszik.29 Az Európai Közösség új fejlődési szakasza (az EK újabb kibővülése Spanyolország és Portugália belépésével, a politikai együttműködés intézményesítése az „Európai Politikai Együttműködés” (EPC) szervezetének létrehozásával, az integráció kiterjesztése új szférákra, mint például környezetvédelem, kutatás, technika, kultúra) újragondolásra késztette az osztrák külpolitika irányítóit az Európai Közösség és Ausztria viszonyának kérdésében. Peter Jankowitsch 1987-ben publikált elemzésében abból indult ki, hogy ez az „új” EK már más, mint egykor a „hatok” közössége. Az EK ma nem szupracionális intézmény, kibővülése folytán egyre inkább egész Nyugat-Európával lesz azonos, s a kívül rekedő néhány ország marginalizálódik. Az EK-ban 1992-től életbe lépő belső piaci viszonyok (a szabad tőke-, hitel-, munkaerőáramlás) Ausztriára is hatással lesznek majd. Változóban van a keleti és nyugati integráció kapcsolata, az EK és a KGST között újrakezdődött tárgyalások új helyzetet jelentenek. Ezért újra fel kell tenni a kérdést, hogy Ausztria számára — gazdasági és politikai érdekei szempontjából — nem az lenne-e a megfelelő stratégia, ha azonnal belépési kérelmet terjesztene elő az EK-hoz? Megfontolást érdemel viszont, hogy egy kis állam egy nagy integrációs szervezeten belül, vagy azzal speciális viszonyban, de kívül maradva tudja-e jobban megvédeni érdekeit. Kérdés az is, hogy az EK kívánatosnak tartaná-e most vagy később Ausztria belépését. S még nem látható, hogy változik-e a Szovjetunió megítélése Ausztria esetleges EK-tagságáról? Mindezek alapján az Osztrák Szocialista Párt azt az álláspontot képviselte, hogy Ausztria belépése az EK-ba nem közvetlenül időszerű alternatíva, viszont a közeledést minden lehetséges formában ösztönözni kell.30 Az Osztrák Néppárt a külpolitikai prioritásokat tekintve, nagyobb szerepet tulajdonít az Európa-kapcsolatoknak és az európai integrációhoz való kapcsolódásnak. Alois Mock, a Néppárt vezetője 1984-ben fejtette ki Budapesten, a Magyar Külügyi Intézetben tartott előadásában, hogy kormányra kerülésük esetén az európai együttműködésben való intenzívebb részvételt fogják szorgalmazni. 31 1987 januárjától, a szocialista—néppárti koalíciós kormányzás külpolitikájában — a folyamatosság kinyilvánítása mellett — a hangsúlyeltolódást éppen az Európa-politika előtérbe kerülése jelenti. Ebben egyaránt szerepet játszanak az osztrák belpolitikai fejlemények — a nagykoalícióban kifejeződő kompromisszumok — és az EK-ban felgyorsult integrációs folyamatok hatásai. Az osztrák gazdasági élet, de a politikai vezetés is, 1992-re függeszti a tekintetét, és az egységesülő nyugat-európai piacról való kiszorulást mindenképpen meg kívánja akadályozni. Az osztrák gyár§8
