Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
magát egy nagy európai szabadkereskedelmi övezet terve mellett, és ezen az alapon ösztönözte az EFTA és az EK közötti kapcsolatokat. Amikor a Közös Piac bővülni kezdett, a semleges országok, Ausztria, Svédország, Svájc is szabadkereskedelmi egyezményt köthettek (1972-ben) a Közös Piaccal. Ausztriának a hetvenes évek elejétől végrehajtott modernizációs programja azt célozta, hogy Ausztriát „Európa-éretté” tegyék. Az osztrák gazdaság teljesítőképessége elsősorban az EK-országok piacain méretett meg (az osztrák export-import forgalom körülbelül 60 százaléka bonyolódik az EK-országokkal, s mintegy 10 százaléka az EFTA-országokkal). A hetvenes évek végére már fenyegetővé vált a kis országok számára a fejlett technológiától való leszakadás és az éleződő konkurencia közepette a kiszorulás veszélye. Az osztrák politikai vezetés megfogalmazta: Ausztria kiszorulhat a nyugat-európai integráció felgyorsuló fejlődéséből és e leszakadás következtében újra marginalizálódik, ha nem talál új utakat az EK-hoz fűződő kapcsolataiban.27 Az osztrák kormány minden alkalmat megragadott, hogy az össz(nyu- gat-)európai együttműködésnek — Ausztria számára is megfelelő — formáit ösztönözze. Így 1984-től Ausztria ismét intenzíven szorgalmazta az Európa Tanács újraélesztését, hogy az Európa Tanácsot a nyugat-európai külpolitikai dialógus fórumává tegye. Pahr osztrák külügyminiszter politikai párbeszédet kezdeményezett az Európa Tanács és az Európai Közösség politikai szervezete között, koordinációs céllal. Ausztria — a többi semleges országgal együtt — bekapcsolódott a tudományos-technikai együttműködésbe az EUREKA-program keretében, s azt mint az európai kooperáció új formáját üdvözölte.28 Európa erősítésének szándékáról az osztrák külügyminisztérium a következő értékelést adta 1984-ben: „Ausztria mindenekelőtt, és elsősorban saját biztonságáért is, Európa stabilitásában érdekelt. Ennek a biztonságnak előfeltétele Európában a tartós egyensúly — avagy pontosabban fogalmazva, a konfliktusgátló erőviszonyok. Rövid- és középtávon ezt az erőviszonyt az Egyesült Államok—Európa kapcsolat biztosítja. Hosszabb perspektívában azonban Európa erősödése elengedhetetlen lesz.” Az erős Európához fűződő politikai érdekből üdvözli Ausztria az európai együttműködés fokozódását. „Ausztria megérti, hogy ennek előrehajtó ereje az Európai Közösség. ..” Ausztriát mint nem EK-tagországot azonban súlyosan érintené, ha Nyugat-Európán belül növekednék a távolság az Európai Közösség és a hozzá nem tartozó államok között. S mint „relative messze keleten fekvő, s a keleti szomszédaival viszonylag szoros kapcsolatokat tartó állam, Ausztria természetesen nagyon sajnálná, ha a megerősödő nyugat-európai együttműködés oda vezetne, hogy Európában a Kelet és a 57
