Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok

helyzet alapvető változatlansága és az ország nemzetközi státusának állandósága mellett is számításba kellett venni, hogy a különböző regionális csoportosulások, szubregionális érdekközösségek, tervezett tömörülések — az egymást részben átfedő, részben átmetsző regionális szempontok — hogyan érintik Ausztriát. A nyolcvanas évek közepétől tehát az osztrák külpolitikai szerepkeresés egyik összetevője lett a külpolitikai kapcsolat- rendszereken belül a regionális szerveződési pontok felderítése és mérlegelése. Ez óvatosságot és megfontoltságot is diktált. Nemcsak az állandó paraméterek — a semlegességi státus és a nyugati polgári demokrácia világához való tartozás hangsúlyozása —- írták ezt elő, de az 1985 óta Európa két felén, a két szövetségi rendszeren belül kirajzolódó új mozgások még nehezen bemérhető, sok kiszámíthatatlanságot tartalmazó jellege is. Így — a keleti kapcsolatokat tekintve — a kelet-európai reformok ellentmondásos helyzete, az elhúzódó lengyel válság; a szovjetunióbeli fordulat váratlansága és az első időszakában megmutatkozó eltérő reagálások; a magyarországi gazdasági és politikai fejlemények a nyolcvanas évek közepén, a válságelhárítási és stabilizációs tervek kimenetele — s a példákat még tovább sorolhatnánk —, mindezek sokkal nehezebbé tették a kelet-európai szocialista országok bonyolult folyamatainak megítélését. Az a korábbi álláspont, amely a szocialista országok eltérő megoldásait és liberalizálódását a monolit tömb széttöredezésének tekintette, már nem volt elégséges a folyamatok várható irányainak mérlegeléséhez.

Másfelől a nyugat-európai integráció új fejleményei Ausztria számára létkérdéssé tették az Európai Közösséghez való kapcsolódás útjainak keresését és az EK-hoz való viszonyának újraértékelését a változások fényében. Mindamellett ugyanekkor vált nyilvánvalóvá, nem utolsó sorban éppen a helsinki folyamatnak köszönhetően, a „két Európát” összekapcsoló összeurópai érdekek és egymásrautaltság számos új dimenziója — a közös biztonság új tézisétől a két integrációs szervezet között megindult tárgyalásokig.

Európa-politika — Ausztriából nézve

Ausztriának a nyugat-európai integrációhoz való viszonyát az ötvenes évektől megszabta, hogy az államszerződésből és a semlegességből adódó kötelezettségek nem tették lehetővé Ausztria teljes jogú tagságát olyan nemzetközi szervezetben, amely a politikai integrációt és a szupranacioná- lis intézmények létrehozását is célul tűzte ki. Egyúttal azonban kezdetét vette Ausztria szívós és hosszú távú törekvése, hegy a gazdasági integrációba bekapcsolódhasson. Ausztria, mint az EFTA alapító tagja, elkötelezte56