Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
repe éppen a hatalmi tömbök közti feszültség időszakában növekedett meg. „Most, amikor a nagyhatalmak intenzíven fáradoznak a párbeszéd lehetőségéért, a kis államok szerepét különösen nagyra értékelik. Ausztria, úgy mint eddig, éppen a helsinki folyamat keretében dolgozik aktívan és elkötelezetten a dialógusért, a tárgyalásokért, a bizalomért és megértésért.”18 Ezt bizonyítja Ausztria szerepe az N-j-N-államcsoport együttműködésében, különösen a stockholmi leszerelési konferencián. A helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulóját követően olyan túlzó értékelés is napvilágot látott az osztrák sajtóban19, hogy a helsinki folyamat teljes összeomlását az N-j -N-államok, valamint a két katonai tömb néhány, az enyhülés folytatásában érdekelt tagjának erőfeszítései akadályozták meg. Bár az N+N-államok szerepének túlértékelése időnként előfordult az érintettek részéről, arra jogosan mutattak rá, hogy a semleges országok érzik leginkább a szükségességét annak, hogy az európai biztonság kérdései megfelelő helyet kapjanak a helsinki folyamatban, hiszen különben semmilyen más fórumuk nincsen, ahol befolyást gyakorolhatnának az ő létüket is érintő kérdésekre. Georg Breuer kifejti: a semlegességnek az a hagyományos tartalma, hogy egy ország távolmarad a háborútól, atomháború veszélye esetén értelmét veszti, hiszen a semlegesek is áldozattá válnak. Ez alapozza meg a semlegesek erkölcsi jogát, hogy a katonai tömböket rábírják a biztonságot veszélyeztető politikájukról való lemondásra.20 Ausztria különösen nagyra értékelte a stockholmi leszerelési és bizalomerősítő konferenciát, amely — mint a helsinki folyamat biztonsá- politikai komponense — az egyetlen fórum Ausztria számára, ahol egyenjogúan részt vehet biztonságpolitikai kérdések tárgyalásában. Ez a fellépés Ausztria számára érdemben az N+N-csoport tagjaként kínálkozott, de a csoport egyeztetett álláspontjának kialakítása a biztonságpolitikát és a leszerelést érintő kérdésekben minden korábbinál nagyobb problémákat vetett fel. Az egyes semleges országok biztonság felfogása, védelmi doktrínája nagymértékben különbözik,21 fegyverkezési kiadásaik mértéke jelentősen eltér, biztonsági érdekeik értelmezésében komoly viták vannak. Magában Ausztriában is állandó viták tárgya, hogy mit kellene tenni az ország biztonságáért. A honvédelmi doktrínát elfogadták ugyan a hetvenes években, de értelmezését évek óta vitatják. A hetvenes években Bruno Kreisky úgy ítélte meg, hogy a semleges Ausztriának az enyhülésben való érdekeltségét kell demonstrálnia, s az enyhülés érdekében folytatott politikája szolgálja egyúttal legjobban az ország biztonságát is. S minthogy az enyhülés megkezdődését a feltar- tóztatási politika (containment) sikerére, az „eredményes elrettentésre” 50
