Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
konkrét érintkezési pontot kerestek és találtak. Ezt leginkább az ENSZ- tagságra és a világszervezetben végzendő tevékenységre vonatkozó eltérő álláspontjuk szemlélteti. Az el nem kötelezett Jugoszláviával Ausztria kapcsolatban állt az el nem kötelezettek mozgalmán belül is (ahol Ausztria megfigyelői státust kapott), de az osztrák—jugoszláv viszonyt esetenként belpolitikából eredő tehertételek (a karintiai szlovén kisebbség problémáinak kezelése) zavarták. A két ország politikai rendszerének és ideológiájának különböző volta miatt is inkább az eltérő helyzet és érdek kapott hangsúlyt. A semleges Svédország vonatkozásában is inkább a két ország kormányzó szociáldemokrata pártjának szoros kapcsolata és politikai együttműködése dominált — valamint közös fellépésük a Szocialista Internacionáléban —, mintsem a két kormányzó párt közötti külpolitikai koordináció. A hetvenes években a megítélésben a sem- legességi politikák különbségei álltak előtérben,11 s nem merült fel a semleges államok csoportos fellépésének gondolata. Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő konzultációkon a reális hatalmi viszonyoknak s a szövetségi rendszereknek megfelelően a tárgyalások folyamatában az országok három államcsoportba rendeződtek: NATO-tagállamok, a Varsói Szerződés országai, valamint a semleges és el nem kötelezett országok. A két katonai szövetségi rendszer tagállamainál homogén álláspont volt várható, s a csoportképződés e logikája szerint a semleges és el nem kötelezett államok számára világossá vált, hogy az ellentétes álláspontok közepette egyenként nem érvényesíthetik érdekeiket. így kezdettől pragmatikus megfontolásból kialakult közöttük az együttműködés. 1973 őszén Ausztria több semleges állam képviselőit meghívta, hogy kipuhatolja ezen államcsoport szorosabb együttműködésének lehetőségeit. Felmerült ekkor, hogy a semlegesek csoportjához kapcsolódna néhány kisebb állam a tömbökből is (Románia, illetve Norvégia, Hollandia), de a két tömb belső kohéziója szilárdnak bizonyult, s végül sem az említett államok, sem a semlegesek nem tettek lépéseket az esetleges együttműködésre.12 1974 elejére körvonalazódott az N+N államok „csoportja”. (Ausztria mellett Finnország, Jugoszlávia, Svédország és Svájc volt a kezdeményező, s Ciprus és Málta is ide sorolódott. Később csatlakozott San Marino és Liechtenstein.) Az N+N államok azonban nem hoztak létre intézményes szervezetet mindig informálisan működtek, a közös álláspontot e csoport összes vagy néhány tagja egyeztetés és szavazás útján alakítja ki. Az N+N-államok politikailag és ideológiailag eltérő érdekhelyzetben vannak, s ez különböző egyéni kezdeményezésekben is megnyilvánul. Mégis, az a tény, hogy a helsinki folyamatban egyaránt marginális helyzetben voltak, viszont valamennyiüknek létérdeke a nagyobb biztonság 47
