Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
és a béke Európában, arra ösztönözte őket, hogy konszenzust keressenek, s ily módon növeljék súlyukat a 35 részt vevő állam között. Az N+N államok már az 1974-es előkészítő tárgyalásokon, a három kosár vitáiban számos javaslatot tettek (például a „biztonságpolitikai” kosárban főleg Közép-Európa biztonsági és katonai kérdéseit illetően tett Ausztria és Jugoszlávia javaslatokat), majd az N+N-államok saját javaslatot is közreadtak: a bizalomerősítő intézkedések bevonását indítványozták — Jugoszlávia kezdeményezésére — a vitába, amit akkor a nagyhatalmak elvetettek, mivel a kis államokat ki akarták iktatni ezekből a tárgyalásokból. A belgrádi utótalálkozón az N+N államok két javaslatot tettek (bizalomerősítő intézkedésekkel és leszereléssel kapcsolatban), amelyeket a végül kevés eredménnyel zárult tanácskozás nem vett figyelembe, hasonlóképpen az N+N államok 1978 februárjában informálisan terjesztett kompromisszumos javaslatát sem. Mégis ezzel vette kezdetét az N+N-államoknak egyre inkább „kijutó” közvetítő szerep a helsinki utótalálkozókon. Osztrák értékelés szerint az N+N-államok javaslatai hozzájárultak a helsinki folyamat fenntartásához, újabb utótalálkozó kitűzéséhez; de az is megmutatkozott, hogy az N+N-államok mozgástere gyakorlatilag megszűnik, ha a két szövetségi rendszer érdekei élesen ellentétesek.13 Az N+N-államok jelentős szerepe a madridi utótalálkozón mutatkozott meg. Különösen kedvezőtlen feltételek közt, a nagyhatalmak között kiéleződött feszültségek közepette. Az N+N-államok osztrák és jugoszláv javaslatra már 1980 nyarán Belgrádban előzetes konzultációkkal készültek a madridi konferenciára. Az osztrák külpolitika ekkor vette át a kezdeményező szerepet az N+N-csoportban, s az osztrák delegáció Madridban döntő szerepet játszott a csoporton belül.14 A bizalomerősítő intézkedések részleteire tett előzetes javaslataik még sikertelenek voltak; de felvetették azt, hogy a leszerelési konferencia ügyét ettől külön kezeljék, támogatva egy európai leszerelési konferencia összehívását (ahogyan azt korábban, 1978-ban Franciaország és Lengyelország külön-kü- lön már javasolta). Az N+N-csoport először egy informális javaslatot tett a záródokumentum kialakításához (Ausztria és Svédország dolgozta ki, és a leszerelési konferencia mandátumára és az érvényességi zónára vonatkozott). Majd 1981 decemberében az N+N-államok első hivatalos általános javaslata összefoglalta az addigi tárgyalások eredményeit, s azt kompromisszumos alapnak szánták egy kiegyensúlyozott záródokumentumhoz. Először azonban a konferencia meghiúsulását kellett megakadályozni (mint ismeretes, a lengyelországi szükségállapot kihirdetését követően a tárgyalások majdnem kudarcba fulladtak). Az N+N-államok 48
