Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - Rathmanné Tury Mária: Ausztria-Kisállami külpolitikai stratégia, lehetőségek és változatok
és bizalomerősítési tanácskozás előkészítésében, majd menetében nyilvánult meg a semleges országok új funkciója és új lehetősége a közös fellépésre. Osztrák megítélés szerint a helsinki folyamat egyedülálló lehetőséget kínál a semleges államoknak, hogy „biztonságuk létfontosságú kérdéseiben saját érdekeiknek egy nemzetközi fórumon hangot adhassanak”. „A direkt részvételi lehetőség a biztonságról és leszerelésről folyó tárgyalásokon valóban újdonság a semleges és el nem kötelezett államok számára, és ezáltal olyan döntő előrelépés, amely ezen államok általános biztonsági érdekeit közvetlenül érinti.”0 Ausztria az N-)-N-államok csoportjában Az N-f-N-államokra, azaz a helsinki folyamatban résztvevő európai semleges és el nem kötelezett (neutral and non aligned; neutral und nichtpak- yebundene) államok csoportjára különösen a madridi utókonferencián, majd a stockholmi konferencia menetében terelődött a figyelem. Ausztria a helsinki folyamat logikája szerint „belesorolódott” ebbe az országcsoportba; s jóllehet kezdettől egyik kezdeményezője volt az egyeztetett fellépésnek, ahhoz azonban, hogy külpolitikai koncepciójába beíllesz- sze a semleges államok csoportjában való közreműködését, s ennek az új tevékenységi területnek az újszerű előnyeit reálisan feldolgozza, nemcsak új módszereket kellett kialakítania, hanem egyes korábbi sémákat és fenntartásokat is felül kellett vizsgálnia. Először is a „Sonderfall Österreich” képzetén kellett túllépni. Ahogy az évtizedek múltával távolodunk az osztrák államszerződés időpontjától, az akkori konkrét viszonyoktól, úgy egyre kevésbé tartható az „Ausztria, mint különleges eset” tétele, egyre kevésbé lehet az akkori feltételekből kiindulva értelmezni a jelenlegi helyzetet s a tennivalókat. Az osztrák külpolitika számos vonása — mint például a hatvanas években kezdett enyhüléspolitika, az elsők közt létesített keleti kapcsolatok, az együttműködés kialakítása a más társadalmi berendezkedésű szomszéd országokkal — az évek során elismert, vagy akár példaadónak is tekintett megoldássá vált, s már nem „különlegességként” jött szóba. Maga az örökös semlegesség nemzetközi jogilag kétségtelenül „különleges státus”, amelynek keretében Ausztria tudatosan fejlesztette ki az aktív semlegességi politika sajátos osztrák válfaját.10 Más semleges országok külpolitikájával való összevetésben az osztrák elemzések az eltérő vonásokra mutatnak rá. Semleges szomszédjával, Svájccal, Ausztria mindig szoros kapcsolatot tartott, zavartalan jószomszédi kapcsolatokat ápolt, de a külpolitikai tevékenység területén kevés 46
