Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a harmadik szakaszban

nem éppen rossz — fejlődési ütemet, az általánosnak mondható nyugateurópai konjunktúrát alapul véve, a nyugatnémet átlagfizetés vásárlóereje hat évtizeddel előzi meg a britet!

Mindebből egészen természetesen az következik, hogy a szigorú mo- netarizmus-thatcherizmusnak még jó sokáig, szakértői becslések szerint vagy két évtizedig, ki kell tartania ahhoz, hogy a változás vagy a fordulat — ismert fogalom — visszafordíthatatlanná váljék.

*

A „harmadik szakasz” politikai ellenzékét a széttagoltság, ha nem éppen a szétesettség jellemzi. Ez ugyan ellentétes és ellenkezik a brit parlamenfi hagyományból táplálkozó egészséges bölcsességgel — amely kormány és ellenzék kiegyensúlyozott erőviszonyait részesíti előnyben — de maradéktalanul megegyezik a konzervatív miniszterelnök hosszútávú céljaival.

Margaret Thatchert soha nem hatották meg a hagyományra és — főként — a konszenzus stabilizáló voltára való hivatkozások; ő a konszenzust még kormányán belül sem tartotta sokra. Olyan típus, aki nem „kegyelmez” az ellenfélnek — e vonatkozásban nincsenek érzelmei. Csak azt tiszteli, aki a ,,thatcherizmus” zászlaja alatt menetel, igaz, kétszeres öröm számára, ha megtérteket, áttérteket lát maga és az „egyetlen igazság” körül.

A politikai irodalomban sokan utalnak rá, hogy ez súlyosbító körülmény, végtére is a brit politikai rendszert a mindenkori kormányok majdnem korlátozás- és kontrollmentes egyeduralma árnyékolja be. (Ellentétben, mondjuk, az amerikai rendszerrel, ahol a törvényhozás a végrehajtó hatalommal egyenértékűnek tekinti magát a kormányzásban.)

A Munkáspárt nem süllyedt ugyan parlamenti jelentéktelenségbe, hiszen képviselőinek száma meghaladja a 200-at, de a „vállát” három egymást követő választási vereség és egy kíméletlen ellenfél megállás nélküli pressziója nyomja. 1988-ra eljutott oda, hogy a dolog lényegét tekintve perspektívát sem tud kínálni a nemzetnek. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a „thatcherizmus” hatása, a tömegekre gyakorolt vonzereje miatt a „régihez” visszanyúlni nem tud. Ha az állami tulajdont védelmezi, a „népi kapitalizmust” szegezik vele szembe; ha tanácsi lakásokat ígér bérbe, azt mondják neki, ellenzi, hogy a kisember tulajdonos legyen; ha a szakszervezetek mellett áll ki, fejére olvassák azt a sztrájk- és érdekanarchiát, amely például a 70-es éveket jellemezte, sőt elmarasztalják abban is, hogy a szakszervezeti bárók belterjes antide- mokratizmusát táplálta évtizedeken át erkölcsileg; ha a szociális „védő36