Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - Aczél Endre: A "thatcherizmus" a harmadik szakaszban

Manchester, Newcastle) látványos győzelmeket ért el, de ennek értéke mutatis mutandis annyi, mintha valaki Budapest elvesztéséért Szeged megnyerésével próbálná magát kárpótolni. Akié ugyanis London, azé az ország, vagy fordítva: londoni mandátumok nélkül Nagy-Britanniában nem lehet választást nyerni.

4. Az előbbiekből némileg következik már, hogy Margaret Thatchernek rendkívüli módon sikerült megerősítenie pozícióit minden olyan helyen, ahol eleve az erősebb helyzetében volt. Ö és kampánymenedzserei elsősorban arra vigyáztak, nehogy beinduljon a hagyományos fellegváraknak a brit politikai hagyományból oly jól ismert eróziója. Mrs. Thatcher könnyű szívvel feladott tehát marginális pozíciókat csak azért, hogy többszörösen kárpótolja magát biztos terepen. így azután „leírta” a középső iparvidéket és a tőle északra fekvő körzeteket, s eközben soha nem látott mértékben erősítette meg választói hadállásait a Midlands-től délre.

Voltak azonban a választási eredménynek érdekes, sőt bizarr negatívumai is (mármint konzervatív szempontból). Elfordultak ugyanis a konzervatívoktól a nők(!) és az értelmiség. Ami az előbbieket illeti, vélhetően azért, mert a thatcheri politika, a maga kispolgári szemléletével, tartósan nem a dolgozó, avagy dolgozni vágyó, hanem a tűzhely körül serénykedő nőt jutalmazza (a szó szociális-jóléti értelmében). Ezt a felismerést erőteljes számok artikulálják, a 20—24 év közötti fiatal nőknek ugyanis nem kevesebb, mint 11 százaléka pártolt át a konzervatívoktól a Munkáspárthoz.

Ugyanilyen veszteség mutatkozik az értelmiségnél. Az egyetemi diplomával rendelkezők 44 százaléka szavazott még a konzervatívokra 1983- ban; négy évvel később azonban ez a szám 33-ra zsugorodott. E jelenség oka — megintcsak vélhetően — Margaret Thatchernek abban a kedvenc rögeszméjében lelhető fel, hogy az ő maradéktalan tiszteletét és elismerését csak az „értékteremtő (üzlet)emberek” élvezik, akik fogalmi ellentétei az „egyetemi szobatudósoknak”. Akár így van ez, akár nem, a miniszter- elnök a „.vállalkozókon” kívül egyetlen más kategóriát sem hajlandó eszményíteni, a felsőoktatásban pedig következetesen érvényesíti a maradékelvet (mármint „költségvetésileg”). Az elmúlt 10 évben — UNESCO adat szerint — csaknem 20 százalékkal csökkent az a részesedés, amelyet Nagy-Britannia a nemzeti össztermékből (GNP) közoktatás céljaira kihasított.

Magától értetődik, hogy e kisebb fajsúlyú zavaró tények és összefüggések legfeljebb árnyaltabbá tették az önbizalomnak azt a képét, amelyet ez a választás az egész Thatcher-korszakról kialakított. Egyvalami bizonyos: a miniszterelnök alakja valóban e korszak fölé tornyosul. Alakját, egyéniségét, mindig mozgósító habitusát nem csak, hogy nem lehet „ki31