Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Lipcsey Ildikó: A román nemeztiségi politika négy évtizede
kezelnie. Elismerték, hogy az államgépezetet még nem tisztították meg teljesen a román sovinizmus maradványaitól, így a még meglévő nehézségeket a határozat ennek tulajdonította. Az RMP teljes egészében a sztálini tételt vallotta magáénak, amely szerint a nemzetiségi kérdés a forradalmi átalakulás egyik, de nem a leglényegesebb területe. Vannak a forradalomnak olyan szakaszai, amikor ez átmenetileg a stratégia szintjére emelkedik, általában azonban a párt a taktikai kérdések közé sorolja. Az 1948 decemberi párthatározat minden nemzetiséget szigorúan megbírált: a magyarokat a nacionalizmusuk, a németeket a nácizmussal, a szerbeket a titoizmussal, a bolgárokat, ukránokat a kuláksággal, a törököket, görögöket a nyugati imperializmussal való rokonszenvezés, a zsidókat a cionizmus miatt. A külső imperialista körök által támogatott belső ellenség - hangoztatta a párt - politikai téren csatát veszített, szétzúzták a gazdasági erejét, ezért ideológiai-kulturális téren fokozta támadásait. Ellene vagyunk annak, hogy a Magyar Népköztársaságból korlátlanul áramoljanak be Romániába a különböző sajtótermékek, könyvek - mondotta Luca az MNSZ IV. Kongresszusán, 1948 decemberében Kolozsvárott -, amelyek tele vannak nyugati forrásokra való hivatkozással, a burzsoá ideológia, és kultúra maradványaival. Ekkor még nem jelentősen ugyan, de csökkent a romániai magyar nyelvű lapok, könyvek, kulturális intézmények száma. 1947-ben a nemzetiségek nyelvén összesen 17 napilap és 45 folyóirat jelent meg, ebből 7 magyar újság és 35 időszaki kiadvány, 1948-ban viszont már csak 28 magyar nyelvű sajtótermék volt. A hat magyar színházból három működött, a kolozsvári, a nagyváradi és a marosvásárhelyi. (Az első világháború idején Erdélyben 25 magyar színház volt.) 1945-48 között a nemzetiségek nyelvén 1500 könyv jelent meg, magyarul 669 - évente átlag 160 összesen. 1949-51 között a beszolgáltatási rendszer, a különböző vetési, aratási kampányok, különösen a szövetkezetesítés - lásd a „harc a székelyföldi kulákság ellen“ - fokozottan sújtotta a romániai nemzetiségeket, németeket, szerbeket, magyarokat. Ugyanez mondható el az ún. „verifikálásról“ is. 1949. június 13-án határozatot hoztak a párttagság felülvizsgálásáról. Ennek során 1951-ig 192 000 párttagot zártak ki - az összes tagok 20 százalékát (Nicolae Ceau§escu egyik beszédében 300 000 embert említett), főleg volt szociáldemokratákat, értelmiségieket, nemzetiségieket. Az illegalitás örökségeként - a két világháború között a mintegy 2000 párttag 90 százaléka nemzetiségi volt - még mindig túl sok volt a nem román, így a főtitkár nagyon határozott szándéka volt ennek megváltoztatása, a párt románosítása. Az internálás, a kitelepítés, a politikai perek érzékenyen és fokozottabban érintették az ország nem román állampolgárait. így például 1948 nyarán hajsza indult Márton Áron római katolikus püspök ellen, aki tiltakozott az egyházi iskolák elleni, az anyanyelvi oktatás lényegét érintő támadások, valamint az államosítások ellen is. A magyarokat sújtó nagy letartóztatásokra főként a Rajk-per után, 1949 novemberében és decem51
