Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
Napjainkban Románia, alapvetően szembenállva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett, valamint a helsinki záróokmányban konkretizált elvekkel és jogokkal, minden lehetséges módon akadályozza állampolgárait a külvilággal való kapcsolatfelvételben és kapcsolattartásban is. Ez, a lakosságot egyénileg és kollektive érintő súlyos jogsérelem, különösen hatványozottan hat a nemzetiségi lakosságra, mivel itt - a személyes szabadság, az eszmék és gondolatok szabad áramlásának akadályozása mellett - a nemzeti kultúráról, történelemtől való elzárás, a rokoni, baráti kapcsolatok erős korlátozása, az anyanemzettel való kollektív kapcsolat minden lehetséges formájának lehetetlenné tétele a hivatalos állampolitika szintjén folyik. Román állampolgárok - turistaként vagy rokonlátogatás céljából - külföldre kétévente egy alkalommal utazhatnak, de ez az igen csekély írott jog sem érvényesülhet maradéktalanul. Az útlevél kiadását ugyanis több hónapos engedélyezési procedúra előzi meg (munkahelyi javaslat és több fokozatú államigazgatási és rendőrségi hozzájárulás). Az eljárás során pedig erősen felértékelődik a szubjektív elbírálás és a kérelmező számára ismeretlen belső rendelkezések szerepe (a külföldön maradás megakadályozására az utóbbi években teljes családoknak alig adnak útlevelet). Folyamatosan bővül az utazásból eleve kizárt, főként nemzetiségiek száma, akiknek kérelmét vagy eleve át sem veszik, vagy indoklás és jogorvoslat lehetősége nélkül elutasítják (a magyar nemzetiségű kérelmezők kb. 1/3 része kap útlevelet). A 80-as évek eleje óta az érvényes útlevéllel rendelkezők sem válthatnak át az utazás költségeinek fedezésére leit devizára, így utazásaik anyagi alapja nincs biztosítva. Mindezekhez még az is hozzájárul, hogy az utóbbi két évben egyre több érvényes útiokmánnyal rendelkező magyar nemzetiségűt indoklás nélkül a határállomásokon akadályoznak meg a kiutazásban. A magán jellegű érintkezésben - az előzőekben már említett 225/1974-es ún. „száUásrendeleten“ kívül - jelentős akadály az a szabály, amely szerint a román állampolgároknak a külföldivel való találkozást és beszélgetést jelenteniük kell az illetékes szerveknek. Magyarország és Románia között a postai viszonyokra alapvetően jellemző, hogy számtalan magyar kezdeményezés ellenére a két ország között nincs közvetlen telefon-távhívási rendszer, román állampolgár évente csak négy alkalommal telefonálhat külföldre. A feladott csomagoknak csak töredék része érkezik meg, a levélforgalmat akadályozzák (magyar nyelven címzetteket nem továbbítanak), a levéltitkot folyamatosan és látható módon megsértik. Romániában szinte lehetetlen előfizetni bármilyen külföldön megjelenő magyar nyelvű sajtótermékre. A külföldön előfizetett és továbbított magyar nyelvű újságokat sem a magáncímzettek, sem az intézmények (egyházak, szerkesztőségek) nem kapják meg. Tilos magyar nyelvű vagy magyar kulturális értékeket is hordozó hanglemezek, filmek, műsoros kazetták, képzőművészeti alkotások bevitele is Romániába. A romániai magyarság kapcsolata az anyanemzettel 40
