Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Békési B. Béla - Dálya László - Enyedi Sándor - R. Süle Andrea: A romániai magyar kisebbség
A kulturális kapcsolatok szintén mélyponton vannak. Több mint 10 éve nincs ösztöndíjas romániai magyar hallgató a magyar felsőoktatásban. A magyarországi folyamatos diplomáciai és társadalmi kezdeményezések ellenére a javasolt, mindkét fél számára előnyös cserekapcsolatok a román fél merev elzárkózása miatt semmilyen formában nem jönnek létre, legyenek azok akár határ menti megyék gazdasági együttműködésre vagy egyetemek, színházak, egyházak cserekapcsolatra, vendégszereplésre, közös kutatásra irányuló kezdeményezései. A romániai magyarság fogyatkozó számú tudósát, íróját, művészét különös gonddal akadályozzák a kapcsolat- tartásban, nem teszik számukra lehetővé a külföldön való publikálást és a részvételt különböző tudományos tanácskozásokon és kulturális rendezvényeken. Az 1980-as évek eleje óta elsősorban a magyar állampolgárok romániai látogatása is jelentősen megnehezült. A román szervek egyre növekvő számban évente több ezer érvényes útiokmánnyal rendelkező magyar állampolgártól tagadják meg - indoklás nélkül - a Romániába történő beutazás lehetőségét. Szintén folyamatosan nő a Romániában törvénytelenül őrizetbe vett és alapos indok nélkül kiutasított magyar állampolgárok száma. 1988 júniusában Románia megszüntette a - máig is érvényben levő 1977-es államközi egyezmény alapján 1980 óta tevékenykedő - kolozsvári Magyar Főkonzulátus működését, és munkatársait kiutasította az országból, így nemcsak a Romániába utazó magyarországiak (a kiutazók több mint 90 százaléka Erdély területére látogat) érdekképviselete szűnt meg Erdély területén, hanem az ott élő magyarok kivándorlási, családegyesítési stb. problémáinak intézése is, nem beszélve a kulturális és gazdasági kapcsolatok további jelentős szűküléséről. * * * A romániai magyarság - rövid megszakítással - 1919 óta él kisebbségi helyzetben román állampolgárként. Ez alatt az idő alatt az erdélyi történelem hagyományai, valamint a magyarországitól eltérő társadalmi, gazdasági struktúra, politikai gyakorlat és nyelvi kulturális közeg valóban kialakított egy erdélyi magyar identitástudatot is, amely azonban mind gyakorlati működésében, mind önmaga definiálásában döntő elemként, az egyetemes magyar nemzethez való nyelvi, kulturális, történelmi kötődést, az azonosságot tekinti döntő elemnek, nem pedig a különbségek hangsúlyozását. A homogén nemzetállam létrehozására törekvő román politika tagadja ezt az azonosságtudatot, és nem ismeri el a belőle természetesen következő kettős kötődést, amely egyrészt állampolgáriként, másrészt nemzetiségiként jelen van a magyar lakosságban. Tiltott, sőt szankcionált a magyar nemzethez való tartozás - bármiféle kulturális, történelmi, etnikai - hangoztatása akár Romániában, akár külföldön. Román részről ez a nacionalizmus és az irredentizmus vádját vonja maga után, mivel az állami nacionalista homoge- nizációs politika a nemzetiségi kérdés megoldásának egyetlen módoza41
