Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Szász Zoltán: A magyar-román közös múlt történetéből
kólákat magániskoláknak minősítette, állami vizsgabizottságok ellenőrzése alá helyezte, egy részüktől megvonta a nyilvánossági jogot. Névelemzés alapján a „román származásúakat“ eltiltották a magyar iskolákban való tanulástól. A felnőttoktatást - tehát a maradék analfabétizmus felszámolását - csak román nyelven engedélyezték. A magyar iskolák 22 év alatt mindössze háromszor részesültek állami segélyben. A kisebbségek által túlnyomó többségben lakott területeken, így a Székelyföldön is felállították az ún. kultúrzónát, ahol másfélszeres fizetéssel, 10 hektár letelepedési birtokkal dotált, más tájakról való kiváló román tanítók útján igyekeztek a románosítás ütemét fokozni. A magyar egyházak az 1923. évi alkotmány szerint is csupán harmadrendűnek számítottak az „uralkodó“ román ortodox és az „elsőbbségi“ román görög katolikus egyházzal szemben. A vagyonjogi csapásokhoz társult, hogy megszüntették a több mint 800 éves nagyváradi római katolikus püspökséget. A gyülekezési és sajtószabadságot biztosító 1923. évi alkotmány rendelkezései egyebek mellett már azért is csak korlátozottan érvényesülhettek, mivel 1919-től végig, az ország kisebb-nagyobb részén ostromállapot volt érvényben, s e területekbe rendszeresen belefoglaltattak olyan magyar kulturális centrumok, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár és Arad, a magyar határ menti sáv, vagy a szociális elégedetlenségtől forrongó Zsil-völgyi szénmedence. Egy időben a magyar sajtó nem használhatta a helységek magyar elnevezéseit, de ezt a rendelkezést később visszavonták. 1936-tól magyar nyelvű hangosfilmek vetítését is megtiltották, az „idegen nyelvű“ cégtáblákra nyolcszoros adót vetettek ki. A magyar kisebbség nemzeti érdekeit az 1923-ban alakult Országos Magyar Párt képviselte, az új állam iránti lojalitás alapján. Eleinte a nagy román pártokkal kötött választási paktumokat, majd teljesen önállóan politizált. 1928-ban az egyébként is méltányosabb magatartást tanúsító Maniu- kormány által rendezett (szokatlanul szabad) választásokon a Nemzeti Parasztpárt mögött a parlament második legnagyobb pártja lett. Az erdélyi magyar politikai élet vezetői a parlament mellett megpróbálkoztak azzal is, hogy a törvények által biztosított keretek között egyes magyar sérelmekkel a Népszövetséghez forduljanak, de így is csupán egy-két esetben sikerült a vitás kérdésekben legalább kompromisszum útján némi eredményt elérniök. A romániai kommunista mozgalom - amelyben mindig számottevő arányban voltak magyarok - internacionalista alapon vette védelmébe a kisebbségeket. Az illegalitás körülményei között csak áttételesen, így például a Magyar Párt baloldali ellenzékéből 1934-ben alakult MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége) útján hallatta hangját. A MADOSZ 1935-ben szövetségre lépett a Petra Groza vezette román agrárdemokrata Frontul Plugarilorral egy nagy erdélyi demokratikus népfront megteremtése érdekében. A magyar-román viszony tovább éleződött a 30-as évek második 11
