Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Szász Zoltán: A magyar-román közös múlt történetéből
felében. A gazdasági világválság nyomán felerősödtek Románia társadalmának feszültségei, megerősödött a nacionalizmus, jelentős erővé nőtt a szélsőjobboldali Vasgárda, a hatalmat kézben tartó román uralkodó elit viszont végletesen széttöredezett. Budapest revíziós törekvései, különösen miután olasz és német részről némi eszmei támogatást kaptak, fokozott ingerültséget keltettek egyes román körökben, ami a román sajtóban időnként szélsőséges kisebbségellenes kirohanásokhoz vezetett. A szélsőjobboldali nacionalizmus előretörésével szemben elsősorban a baloldali elkötelezettségű fiatal értelmiség szorgalmazására jött létre 1937-ben a Vásárhelyi Találkozó - mint az egész kisebbségi magyarság informális parlamentje -, amely a népfront gondolat jegyében hitet tett a demokrácia, a „román néppel való testvéri együttélés és megbékélés“ megteremtése mellett. Az általános jobbratolódás folyamatát azonban Romániában sem sikerült megállítani. A nagypolitika szintje alatt valamivel jobbak voltak a román-magyar kapcsolatok. Nemcsak a szociáldemokrata és kommunista mozgalmakban működtek együtt Erdélyben magyarok és románok, hanem az irodalmi-kulturális életben is voltak meg-megújuló közeledési kísérletek. A magyar és a román parasztság között a viszony hagyományosan jó volt, mint ahogyan konfliktusmentes volt a magyar városi polgárság és a román falusi lakosság együttélése is. A magántulajdon rendszere és a tőkés piacgazdálkodás viszonyai közepette egyik-másik vállalat igazgatótanácsában együtt ültek román és magyar közéleti férfiak, ami - ha szerény mértékben is - már a politikai életre is kihatott. A hétköznapi életre talán az is jellemző, hogy az igazán nacionalista Octavian Goga mindig büszke volt magyar vers- fordításaira, Maniu pedig egyik birtokának gazdasszonyával miniszterelnök korában is magyarul levelezett. 1937 végén a saját személyi uralmának megteremtésén munkálkodó II. Károly király kormányra hívta a politikus-költő Goga fasiszta szellemiség alapján álló Keresztény Nemzeti Pártját, amely már korábban a hitleri Németország támogatását élvezte. Megkezdődött Románia fokozatos külpolitikai átorientálódása a III. Birodalom felé, bár egyelőre erős maradt az angol-francia kapcsolat is. 1938 februárjában azután bevezették a királyi diktatúrát, megszüntették a hagyományos parlamentarizmust, a politikai pártokat, az egész országra bevezették az ostromállapotot, a megyék élére katonatiszteket állítottak. A közszabadságok körének szűkítése szükségszerűen erősen sújtotta a kisebbségeket. A diktatúra 1938 folyamán mindenesetre felállított egy kisebbségügyi főkormánybiztosságot, s irányelvek gyanánt kiadta az ún. „kisebbségi statútumot“, amely elsősorban az iskoláztatás és az egyházpolitika területén ígért előrelépést a törvények betartása felé. Pozitív ajánlásai azonban inkább a külföldnek szóló propagandát szolgálták, a tényleges helyi közigazgatás katonai vezetői - saját szempontjaik alapján - ezzel ellentétes intézkedéseket hozhattak. 1938 őszére, az ún. Szudéta-válsággal kapcsolatban összeomlott a kis- antant. A Csehszlovákiával szembeni magyar revíziós törekvések német 12
