Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)

1989 / 1. szám - KGST ÉS REFORM - Halm Tamás: Látványos szervezetet vagy célszerű működést?

hozzá olyan ország, amelynek fejlettsége, gazdasági viszonyai közel álltak volna az eredeti tagállamokéihoz. S bár esetükben a szokásosnál nagyobb hangsúly esett a segítségnyújtásra, a kapcsolódásuk módja alapvető minőségét illetően nem tért el a már bevett gyakorlattól. S ezzel egy újabb nagyon fontos kérdéskörhöz érkeztünk el: milyen elvek szerint működjék a szocialista integráció?

Kölcsönös segítség vagy kölcsönös hatékonyság?

Pécsi Kálmán szóban forgó tanulmányának (de más írásainak is) igen nagy érdeme, hogy egy dogmává merevedett együttműködési elv meghaladását szorgalmazza. Ügy véli, hogy a kölcsönös segítség vezérelvvé tétele helyes lehetett a szervezet megalakításának történelmi körülményei közepette, de napjainkra világossá vált, hogy a hatékonyság javítását kell az első helyre sorolnunk. „Ugyanakkor nem lehet kizárni a KGST további bővülését, sőt elméletileg és logikailag egyaránt lehet és kell ezzel számolnunk. Ez a világ elmaradt régiói oldaláról felvetődő kérdés, amely a fejlődés előrehaladásával egyre feszítőbb erejű lesz. Ezért tehát a kölcsönös gazdasági segítség elvét is fenn kell tartani.” (70.1.)

A szerző gondolkodásának irányával egyetértve, föl kell vetnünk annak igényét, hogy tegyünk határozottabban különbséget a szocialista „világrendszer” (vagy inkább közösség) és a KGST mint integrációs tömörülés között. Bár jó néhány szocialista (az újabb, valósághűbb szó- használat szerint: a szocializmust építő) és ilyen orientációjú ország ma sem tagja a KGST-nek, nemigen várhatjuk, hogy egyfelől az ezt az utat újonnan választó országok automatikusan kérjék felvételüket a szervezetben, illetve — másfelől — semmilyen feltételt ne szabjanak csatlakozásuk elé a szervezetben már bent lévő tagállamok. A segítségnyújtás elvének a szóban forgó országok irányában is meg kell nyilvánulnia. A segítség- nyújtást, amely ilyen viszonylatban semmiképpen sem lehet kölcsönös, inkább a szocialista közösség, semmint a KGST egyik jellemző, bár korántsem specifikus elveként kellene számon tartanunk. Nem specifikus ez az elv azért, mert kiteljesedett alkalmazása esetén sem igen haladhatja meg sem hatóköre, sem mértéke a tőkés világgazdaságot jellemző szintet. Ha a KGST-n belül keresünk példát a kölcsönösség helyes érvényesülésére, akkor nem találhatunk mást, mint az előnyök kölcsönösségét — ami pedig köztudomásúan általános rendező elve a szuverén államok közötti gazdasági kapcsolatoknak. Keseregjünk-e azon, hogy a szocialista integráció alapelvei között nem szerepelnek olyanok, amelyek „fennköltebbek”, már hangzásukban magasabb rendűek, mint a tőkés in159